Nagyon igyekeztünk, hogy Jancsi magyarországi elismertetésével idejekorán elkészüljünk. Már a születése előtt bejelentkeztünk a konzulátusra, mert tudtuk, hogy így is hosszú-hosszú kónapokat kell majd várni a magyar anyakönyvi kivonatra, útlevélre. Vállonveregettük magunkat, amikor októberben megkaptuk az iratokat.
Most, hogy hazajöttünk, gyorsan nekiláttam az itthoni hivatalos ügyek intézéséhez, családi pótlékot igényeltem, GYESt Jancsi után, próbáltam Jancsinak TAJ-számot szerezni. Kiderült, hogy az az első, amig nincs társadalombiztosítása, addig nem kaphazunk adókedvezményt, csalágtámogatást, és ugyebár az sem egyszerű, ha megbetegszik.
Andris egyik nap el is autózott Veszprémbe, hogy minden papírt leadjon a megfelelő irodákba. Megtudta, hogy a TAJ-számot automatikusan megkapjuk, ha Jancsinak lesz lakcím-kártyája. De ahhoz a "szállásadó" aláírása is kell. Vagyis Papácskáé, mert a gyerekekkel együtt a szüleimhez vagyok bejelentve, mert Tihanyba nem lehet. Ezen kicsit csodálkoztam, mert a többi gyereknél nem kellett ilyesmi, de sebaj. Az igénylőlapot pedig csak az állandó lakcímnek megfelelő okmányirodában lehet leadni. Andris tehát bepattant az autóba, és felsietett Budapestre, megszerezte az aláírást, még időben odaért az okmányirodába. Ahol kiderült, hogy Jancsi nincs. Hiába virít az anyakönyvi kivonat és az útlevél Andris kezében, a gyerek Magyarországon nincs nyilvántartásba véve. Nem is lehetne útlevele, azt meg hogyan szereztük?
Míg Andris körbejárta a Nyilvántartási irodákat, hogy hol van csütörtökön félfogadás (sehol), addig és telefonálgatni kezdtem. Jancsi kis másodunokatestvére, Barnus egy nappal Jancsi után, Németországban látta meg a napvilágot, ők már régebben hazaköltöztek, és minden iratot otthon szereztek be. Őket hívtam először. Nekik is bonyolult volt, küldözgették őket innen oda, de a Bevándorlási Hivatal biztos pontnak tűnt, felhívtam őket. És csodák csodájára tudtak rólunk. Jancsihoz tartozik egy szép iktatószám egy kissé haragos ügyintézővel, aki októberben kiküldött nekünk egy hiánypótlásra való felszólítást, ha igaz, a papír hozzánk sosem érkezett meg. A bécsi konzulátuson ugyanis rossz papírt töltettek ki velünk. Nem külföldön élő magyarok vagyunk, mivel nem jelentkeztünk ki az országból erre a két évre - amúgy szabálytalanul, hiszen 3 hónapnál hosszabb kint tartózkodásnál ki kellett volna. Jancsit sem külföldön élő magyarként kellett volna nyilvántartásba venni, vagy vétetni próbálni, hanem Magyarországon élő magyarként. Ez volt a hiba, amin megakadt az eljárás, és mivel nem tudtuk meg, hogy gond van, nem írtuk meg a másik papírt. Nosza, fel Tihanyba, az itteni anyakönyvi ügyintéző tudni fogja, mi ez a nyomtatvány, megírjuk, mindkét szülő aláírása rajta kell, hogy legyen, elfaxoljuk, elpostázzuk, aztán már csak hónapok kérdése, hogy a gépezet zörögve-nyikorogva újra beinduljon, és megérkezzen lakcímkártya, TAJ-szám, és akkor igényelhetjük a többit.
Az anyakönyvi hivatalban a néni persze egyáltalán nem tudta, hogy létetzik ilyen irat. Azt sem, hogy mi dolgunk a Bevándorlási hivatallal, hiszen nem vándorlunk be, ide tartozunk. De az interneten mindent fel lehet kutatni, találtunk valami hasonlót, elküldtük, és most várunk. Addig Jancsi ne legyen beteg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése