Misi fényképezgette körbe, ilyen:
Vagyis, ami látható az az, hogy öreg, koszos, napfényes, sokablakos, sárga zsalugáteres, van padlás, méghozzá jó nagy. És szép az erkély, az a boltíves. Csak benőtte a zöldség.
Mi teljesen szeretjük. Már két napja dolgozik benne az égből nekünk küldött festő, aki félretolta az aktuális megbizatását, hogy nekünk kifessen - hogy miért, azt azóta sem értem, ilyen kedve volt. Isten áldja! Keze nyomán eltűnnek a repedések, kisimulnak a falak, összemennek a hatalmas lukak a parketta fölött. Festeni még nem kezdett el, kíváncsian várjuk.
Igazából a sietség miatt nem festünk magunk. Andris már megint konferenciázik, ezúttal Prágában. A lakbér júliustól ketyeg, amíg át nem adjuk a régit, duplán. Egyedül vagyok a négy gyerekkel, így nagyon nehéz haladni. Így is rengeteg feladat vár, szegélyléc-lakkozás, dobozolás, szombaton már jön az asztalos, aki a gyerekek háromemeletes ágyát készítette, hogy szétszedje, és odafönt újra összerakja. Ehhez a gyerekszobai szekrényt ki kell mozdítani a helyéről, amihez nem ártana üressé válnia. Közben csellóznom is kell, hurrá, azt is nagyon szeretem, most megint van, ami rászorítson. És meg szeretnék varrni egy kis fehér keresztelői ruhácskát a mi jövendőbeli keresztlányunknak.
Andrissal két napon át súroltuk a parkettát, már látjuk, hogy az a durva elszíneződés nem csak a napsütés miatt van ott (az előttünk itt lakó bácsi húsz éven át nem mozdította el a bútorait), hanem nagyon nehezen eltávolítható kosz a nagy része. Küzdünk vele. Szép lesz.
Közben pedig zajlik az élet.
Jancsinak múlt héten kivették az orrmanduláját, és a két dobhártyájába kis tubust kapott, hogy járhasson a levegő, ne gyűljön ott fel semmi. Vigyázni kell a füleire, hogy ne menjen be rajtuk a víz. Viszont sokkal jobban hall, és néha már véletlenül jól mondja a szavakat.
Ezután ugye neki pihennie kell. Kellene. Dehát gyerekből van, nem olyan könnyű ez sem. Úgyhogy vendégségeket nem szervezünk, de mozgunk velük azért. A hétvégén főleg takarítottunk a lakásban, de délutánonként elmentünk Füredre, hogy versenyezhessenek kicsit. A Balaton Bike Fest keretében tartottak gyerekversenyeket a Tagore sétányon. Ehhez gyönyörűen letörölgették, kifényesítették a biciklijüket, egész délelőtt dolgoztak.
Első nap a két nagyobb indult, másnap már Jancsi is.
A szervezés nem tökéletes, szemmel láthatóan nem akarták elhajtani a kicsit idősebb gyerekeket sem, így pl. Misi, aki még csak hat és fél, az U9 kategóriába került az U7 helyett, viszont vele indultak három évvel idősebbek is, akik U11-ek lettek volna, de olyat nem indítottak. Sebaj, ezt is meg kell tanulni, nem mindig teljesen igazságos a verseny.
Első nap így Misi nem is került döntőbe, viszont gyönyörűen ment, nem esett egyet sem, és a végén csak kicsit volt csalódott.Erzsó is fiatalabb volt a másik két lánynál, de ügyes volt, és amikor az egyik lányka szabálytalanul hamarabb fordult, és elé került, még le is tudott fékezni, hogy ne ütközzenek. Utána szépen visszaelőzte, és hazahozta az aznapi kupát.
Másnap Jancsi szép komótosan, de vigyorogva ment végig a pályán, Andris futott mellette, a kicsiknél ezt még szabad volt. Harmadik lett.
Miska két nagyot esett, és végig hátul volt, ami nem is csoda, mert kétszer akkorák voltak a többiek, de mivel hárman indultak, ő is hozott egy bronzérmet.
Erzsónak sem ment úgy mint első nap, ő is esett, így második lett.
Mindenki boldogan ért haza, azóta mindenhol érmekbe botlom, meg kulacsokba, mert minden versenyző kapott kulacsot, Jancsi pedig nyert egyet még plusszba, így hat kulaccsal lettünk gazdagabbak. Mostantól nem tartok meg műanyag palackot, van elég.
Igyekszem írni, látjátok, hogy kicsit nehezen megy, pedig annyi minden történik! Épp ez a nehéz, ha valamit elkezdünk megírni, mint a nyaralást, de befejezni nem jut idő, közben sodor a sok esemény, és a lemaradás miatt még nehezebb újra írni.
Mert akkor meg kellene írni, hogy bizony, sokat búvárkodtunk.
