Gomba...

   Tegnap végül fél kettőig küzdöttem a gomba-jelmezzel. Egy drótkarikára húztam a piros anyagot, az aljára feszítettem a fehéret, aztán kitömtem könnyű bélésanyaggal. Boldogan mentem aludni, bár sejtettem, hogy ezzel még nincs vége, reggel kellett megoldani, hogyan gumizzuk Misi fejére.
Végül még ennél is bonyolultabb feladat várt: a gomba nehéz lett. Nem bírta el Misi vékony nyaka a nagy fejet. De mivel tömjem ki akkor? Hallottam olyan ötletet, hogy zacskókkal tömte valaki, szintén farsangi gombázós, de nekem most a költözés után messze nem volt annyi zacskóm.

   A reggel emiatt is volt olyan feszült, meg a gyerekek is ellenállást tanúsítottak, Erzsó egy takaróval átvonult a nagystzobába, és nem volt hajlandó felöltözni, Misi bohóckodott a jelmezével, látszott, hogy aggódik, kész lesz-e időben. Jancsi rendben volt, de sokkal sírósabb volt, ezt a kifelé törekvő 3 fogára fogom. Én is hisztis voltam, túl keveset aludtam, egyszerűen nem bírtam türelemmel, és nagyon csalódott voltam a gomba miatt.

   Az óvodában megkérdeztem, van-e fölösleges zacskójuk, de nem volt. De azután alászállt AZ ötlet. Erzsó holnaputáni jelmezéhez rengeteg lufit szereztünk be, annál könnyebbet, mint a levegő nem találhatok, lufival tömöm ki a gombakalapot! Negyed óra alatt kész is volt, addig Jancsi aludt még egy kicsit, aztán szaladtunk vissza, hogy Misi időben beöltözhessen. (Az egyetlen bökkenő az volt, hogy én még semmit nem ettem aznap, dehát mindenre nem jut idő...)

  A farsang nagyon kedves volt, az a sok gyerek mind szépem elmondta a versét, aztán eszem-iszom, kis táncolás. Misi verse:

Gomba, gomba, gomba

nincsen semmi gondja.

Ha az eső esik rája, 

nagyra nő a karimája.

Az esőt csak neveti,

Van kalapja, teheti.

És a gomba:

   A gyermek a buli után zokogásban tört ki, hogy haza akar jönni velem. Én persze tiltakoztam, próbáltam a lelkére beszélni, de végül az egyik óvónéni kapta a karjába a kézzel-lábbal tiltakozó vadócot. A másik meg egy perc múlva megkért, hogy ha nincs halaszthatatlan dolgom, akkor vigyem haza mégis Misit. Nem volt, csak halaszthatatlan alhatnékom. És üres hűtőm. Ami nekem nem gond, mert magamnak rengeteg ötletem volt, hogy mit üssek össze ebédre, de mind csípős lett volna Misinek. Így viszont még ebéd előtt hazajött velem. Azzal a feltétellel, hogy ebéd után hagy aludni.

Hagyott. Fél négyig aludt a két fiú, és én is. Aztán lehoztuk Erzsót is a hegyről.