Múlt csütörtökön Andrissal már az üres lakást takarítottuk, az utolsó régesrégi dobozokat hoztuk le a két tihanyi padlásról, a "régi" és az "új" házakból, ahol az elmúlt 12 évünket leéltük. Nagyon furcsa érzés volt, egyszerre búcsúzós, sírdogálós, nosztalgiázós, és közben nagyon örülünk az új kezdetnek, én a hazatérésnek is - a Vadkörte utcától és Mamácskától csak félóra sétányira vagyunk, autóval csak pár perc.
Solymár Máriaremete-felőli csücskére költöztünk, minden irányban egyetlen ház választ el az erdőtől. Egy négylakásos társasház utcától legtávolabbi lakása a miénk. Icipici kertünk van, viszont ott az erdő, ahova lassan egyedül is ki merjük majd engedni a gyerekeket.
Persze nagyon nehéz volt mindent otthagyni. A Balatont, a nagy kertet, a kedves, öreg házat, az iskolát, óvodát, de leginkább a sok szeretett barátot. Az álmainkat, amik arról szóltak, hogy Tihanyban élünk majd öregkorunkig békében. De hát békéről az utóbbi években nem sok szó esett. Nekem egyre nehezebb volt a tudat, hogy a lakásunk a kutatóintézet szolgálati lakása, igazából bármikor úgy dönthetnek, hogy nincs többet lehetőség ott lakni. Vagy csak megemelik a lakbért. A munkabért meg nem. Az intézeti hangulat sem volt épp rózsás, nagy átalakulások következnek, amik Andrist valószínűleg nem sokban érintették volna, de mégis nehéz bennük lenni.
De nézzük inkább a jó oldalát! Nekem nagyon-nagyon, váratlanul jó érzés megérkezni ide. Ahol az utcán ugyanúgy ismerősökbe botlok, az iskolában örömmel-szeretettel fogadnak, még sokan tanítanak az én tanáraim közül is, a Vidrák végre nem csak heroikus küzdelmek árán lesznek elérhetőek, hanem az lesz a furcsa, ha kihagyunk egy alkalmat. A gyerekeink is regnumi közösségben nőhetnek fel, annyira kívántam ezt nekik! Erzsó mehetett nyolcosztályos gimibe, és nagyon élvezi. Én vásárlás közben véletlenül is összetalálkozhatom Rékával vagy Mamáccsal. Meg tudom látogatni a nagymamámat egy normális hétköznapi délelőtt. És Andris munkabeosztása mellett lehet, hogy félállásban dolgozni is elkezdhetek majd. Ha mindenkit beszoktattunk. Ami egyébként egész jól megy.
A felújítások is befejeződnek lassan, azért volt belőlük sok.
Kezdődik az új fejezet, remélem, nagyon jó lesz.
Majd készítek új képeket is, ezek még a felújítás elejéről valók...
