Az első nagy ünnepünk itt Misi elsőáldozása volt. Sajnos a hivatalos képekre még várnunk kell, de majd megérkeznek azok is.
Nagyon szép nap volt, Misi komolyan és megilletődve készült, nagyon átélte.
Az én napomat megnehezítette, hogy a készülődés kellős közepén átjött a szomszéd családból az édesanya, és elég ingerült hangvételben tudtunkra adta, hogy nagyon hangosak vagyunk.
Utólag örülök neki, mert egyrészt sokkal jobb, hogy nem magukban mérgelődtek, így tudunk változtatni is, meg kommunikáció is van, másrészt magunktól nem tudtuk volna, hogy ennyire áthallatszunk, hiszen eddig ilyen panasz nem érkezett hozzánk, az előző lakásaink, falaink jobban védték tőlünk a szomszédainkat.
Andris még aznap este átment beszélni velük - kicsit nyugodtabban, egy tálca sütivel megtámogatva, és kitettünk egy visszajelző táblát, amin majd' minden nap bejelölik, hogy aznap mennyire voltunk zavaróak. Gyűjtjük a "Minden rendben"-napokat, egyre ügyesebben.
Az én kis mindenkinek meg kell felelnem lelkemnek nehéz feladat ez, hogy halkuljunk is - a lépéserősségben is és a beszédhangban is, de a gyerekeim otthoni szabadsága is meglegyen - nagyon stresszes és megterhelő mindannyiunknak minden döndülésért, veszekedésért rájuk szólni. És, hogy végül azt tudjuk majd mondani a mellettünk lakóknak, hogy ennyit tudtunk halkulni, ezt igyekszünk tartani, de sajnos biztosan nekik is tűrniük kell, hogy egy 4 gyerekes család költözött ide.
Októberben egy hétvégére elutaztunk a Padányi-gulyás családdal biciklitúrázni, várat nézni, együtt lenni Drégelypalánkra. Szuper volt, 20 km-t tekertünk, immár Oszi is egyedül! Szép volt az idő, gyönyörű az erdő! Zsófi és a kis Mesi is csatlakoztak a vártúrához. Este tábortüzeztünk.
A lakás is alakul, a kertet sem bírom annyiban hagyni, pár málnatövet muszáj volt a randi-esténken, szép ruhában elültetnem, nehogy kiszáradjanak nekem...
Na, tessék, elszaladt a délelőtt, máskor folytatom, remélem, nem hónapok múlva...
