Alhattunk tovább... Persze felébredtem minden gyerekre egyenként, de ilyenkor csak a másik oldalamra fordultam, vagy odakucorodtam Andrishoz, és hamar visszasüllyedtem a régóta vágyott délelőtti alvásba. Végül Andris tíz körül kelt föl, én 11 után valamivel. Nagyon hálásak voltunk Czirmosnak, hogy ezt a nagy pihenést lehetővé tette, ránk fért.
Reggeli közben kiderült, hogy edébre átjön Mota és Toto is, sőt egy idő után Fanniék is befutottak, együtt volt a csapat. Közben Jancsi egyre lázasabb lett, én egyre idegesebb. A saját gyerekek betegségeivel mindig bajban vagyok, tudom, mi a teendő, de bizonytalankodom, legátol az aggodalom. Most is sejtettem, hogy ez ugyanaz a vírus, mint Erzsónál, de míg Erzsóhoz hívhattam orvost, Jancsihoz nem, mert még nincs társadalombiztosítása. Hűtőfürdő, Nurophen, semmi változás. Telefonos segítséget kértem egy kedves volt évfolyamtársamtól, felírtuk a gyógyszereket, khm, szabálytalanul, Misi nevére - szükség törvényt bont, a 40°C-os gyerekhomlok elég indok volt. Andris leszaladt a patikába, aztán felcuccoltunk, és elindultunk Tihany felé. A nagy láz alábbhagyott, Jancsi békésen pihegett. Hazafelé még be kellett ugrani vásárolni, de végül békén hazaértünk, gyerekek majdnem az egész utat végigaludták.
Vasárnap Jancsi elég jól volt már, együtt mentünk föl a faluba misére. Az esküvőnkre választott "Ti vagytok a Föld sója, és a világ világossága" volt az evangélium, a maga üzenetével, amit olyan fontos újra és újra végiggondolkodnunk, és átélnünk. A szentbeszéd egy csúf dörgedelem volt, amit nem tudtam összeegyeztetni azzal a küldetéstudattal, amit ez a rész ad nekünk. Sajnálom, hogy két év bécsi Örömhír-központú prédikáció-sorozat után most megint az ostorozóssal kell beérnünk. Ilyenkor mindig reménykedem, hogy egy lángoló lelkű friss megtérő sem hallotta, se olyasvalaki, aki ismerkedne a hittel, de egy ilyen beszéd visszatántorítja. No, de sebaj, a mi feladatunk világos: legyünk mi a Föld sója, hirdessük életünkkel az Örömhírt, világítsunk.
Mise végén Balázs-áldás volt, Szent Balázs története a gyerekek egyik kedvence, már számtalanszor elmeséltük, így azt is tudták, miről szól ez az áldás, miért mondják azt, amit. Mi meg úgy éreztük, épp itt lenne az ideje, hogy túl legyünk a "torokbajon és minden más bajon"...
Ebéd után Andris aludt egyet, én tortát sütöttem, mert azt megígértük a misén jól viselkedőknek. Volt belőlük kettő, szerencsére pont a két torta-evő korban lévő, Jancsi elég sokat kukackodott, meg is kellett etetni, dehát beteg is volt szegénykém még.
A felfúrásra váró kampók tovább várják sorsukat, de minden nem férhet bele egy majdnem disznóvágós, utazós, betegeskedős, pihenős hétvégébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése