A gyerekeink általában nagyon örülnek, ha vendégek jönnek, de vannak vendégek, akiknek az említését kitörő öröm és akár heteken át tartó várakozás követi. Ebbe a rangos kategóriába tartozik Berci és Eszter, Misink keresztszülei.
Pénteken, vacsora tájban érkeztek Lillával együtt, aki Jancsival nagyjából egyidős, ez az este hosszú borozgatásba nyúlt. Szombaton biciklizgettünk meg játszótereztünk a kikötőparkban, Roni plafonig érő finomságokat varázsolt az asztalra. Misi és Berci beugrottak egy gyors vásárlásra Füredre, Berci végigmutogatta Misinek az autó műszerfalán az összes gombot és tekertyűt. Ezalatt a többiek bejárták az intézet-parkot. Vacsorára gofri készült, és kiderült, hogy nutella is van a háznál.
Vasárnap Udvariba terveztünk misére menni, kérdeztük Erzsót, hogy gyerekülésbe ül, vagy biciklivel jön. Persze, hogy biciklizik. Ronival tandemeztünk és húztuk az utánfutót, Berci kapta az én biciklimet, Eszter és Lilla az elektromosat, így ment a csapat. Nagyon szép vénasszonyok nyara kerekedett, sütött a nap, Erzsó gond nélkül vette a kisebb-nagyobb dombokat, majd fél órával a mise előtt oda is értünk. Az udvari templom aprócska (természetesen Árpád-kori), egy dombtetőn áll, kis kert veszi körül szép régi gesztenyefákkal. A gyerekek rögtön gyűjteni kezdték a gesztenyéket, tele lett egy kosár. Mint kiderült, azon a misén az aratásért adunk hálát, a mise után terményáldás következik, épp úgy, ahogy ilyenkor szokás. Az oltár elé tett nagy kosár alma mellé odakerültek a gesztenyék is. Volt idő beszélgetni a mise előtt, végigböngészni a gyerekekkel a képeket a templomban. Közel lehetett ülni az oltárhoz, Roni olvasott fel, Erzsó csengetett.
Utána a gyerekek boldogan falatozták az almát és kalácsot, a felnőttek vittek magukkal gesztenyéket. Szépen hazatekertünk a vasárnapi ebédre, és mikor Berciék elmentek, még délutáni alvásra is jutott idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése