Gyereknap 1. és 2., hiszen ezek lemaradtak!

  Teljesen biztos voltam benne, hogy megírtam, mi a gyereknap, jól meglepődtem, amikor kiderült, hogy mégsem. Annyi embernek meséltem volna, hogy azért hittem azt, hogy le is írtam?

   A gyereknap heti egy délután, amikor Andris is időben hazajön, és felváltva készülünk programokkal a gyerekeknek. Több célja is van, egyrészt nagyon hiányoljuk a Regnum vagy cserkészet, vagy bármilyen keresztény és egy-egy korcsoportot együtt mozgató kisközösség létét itt a faluban, nekünk ez sokat számított egész gyerek- és fiatalkorunkban. Most ezt elkezdtük kicsiben a családban, talán - és terveink szerint - később kiterjesztjük a gyerekek hasonló érdeklődésű barátaira. Vagy hátha addigra már mégis alakul valami, amit nem mi vezetünk, azért az lenne a legjobb.
   A másik, hogy szíven ütött, amikor a fiúkkal betegség miatt nem mentem misére, és Misi megkérdezte, hogy én is utálok-e misére menni. Hát nem utálok, de nem viszek el lázas gyereket. Megjegyezte, hogy ő az Istent is utálja. Aztán hozzátette, hogy nem is Istent utálja, csak azt, hogy a misén pisszenni sem szabad, hosszú és unalmas. És lássuk be, egy négyévesnek az, és Tihany ebből a szempontból nem ideális, az izgő-mozgó korosztály egyszerűen száműzve van egy kis kápolnába, ahol kivetítőn láthatják, ami a templomban történik. A kápolnában még a szülők sem érzik úgy, hogy csöndben kéne lenniük, nehéz egy gyerekkel megértetni, hogy miért próbáljon figyelni. Mi Bécsben hozzászoktunk a gyerekbarát időtartamú és hangulatú, felnőtt lelket is megragadó mondanivalójú, de normális mértékben fegyelmet kívánó misékhez, most fájó pont, hogy itt ennyire más.
Lényeg a lényeg, Misi igénye, hogy a maga szintjén és módján is közeledhessen a Jóistenhez, és ezt nagyon támogatjuk. A reggeli és esti ima erre csak félig alkalmas (reggel még álmosak, este már azok, és mindkettőnél sietni kell általában), ezért a gyereknap elején gitáros, mutogatós, akár táncolós ima van, amit nagyon szeretnek és várnak. 
   A harmadik, hogy Andrisnak is hiányzott, hogy érdemi időt töltsön hét közben is a gyerekekkel, amikor nem "csak játszunk", hanem kicsit meg is van szervezve, át lehet adni valamit, legyen az mondanivaló, vagy ügyeskedős kézművekedés, vagy bármi.

   Az első alkalommal gesztenyefigurákat készítettünk. A gesztenyéket Udvariban a templom körül szedték, és a terménymegáldáskor szépen megáldotta Adalbert atya azokat is. A gyerekek főleg dodzsemeket fabrikáltak, én egy Kippkoppot, Andris egy csodás óriáskereket, ami forogni is tudott.

 A másodikon éppen hazajöttem a női lelkigyakorlatról, és elhatároztam, hogy készítünk egy saját kis imahelyet a hegyen egy kis kilátóhelyen. Andris hozta el a gyerekeket az oviból, már vitte a kis Mária Jézussal ikont, a gitárt, készült játékokkal is. Én boltból siettem haza Jancsival, jó fáradt voltam a biciklizéstől, reméltem, hogy még otthon találom Andrist, és felcipeli helyettem Jancsit a hegyre. Ez rám maradt, de sebaj, utána a hegyen jót pihentem.  Rengeteg szúnyog volt, kicsit nehéz volt hangulatot teremteni miattuk. Énekeltünk, aztán olyat játszottunk, hogy valaki gondolt valamire, amit lát, és a kezdőbetűjét mondja csak el. Pl. "Én Erzsó, látok valami titkosat, ami úgy kezdődik, hogy I" - ez az intézet volt alattunk. Aztán átváltottunk csukott szemmel olyan dolgokra, amiket hallunk. Aztán olyanokra, amiket érzünk, mint a fű puhasága, a kövek hidegsége. Végül olyanokat is kerestünk, hogy érezzük, hogy jó együtt, hogy érezzük a szeretetet - ki mindenki szeret itt kit? Hogy Misi éppen zokogott valamin, ő vajon mit érez? Ez nem derült ki sajnos. De a végén megmaradtunk annál, hogy érezzük azt is, hogy a Jóisten szeret minket, mert szép ez a hely, mert süt a nap, mert itt lehetünk együtt, ezt mind Tőle kaptuk. Kitettük a képet egy fenyőfa magas ága alá, hátha ott nem veri az eső, meg olyan helyen is van, ahol mi könnyen meglátjuk, de akinek zavarja a szemét, az nézhet máshová, nem tolakodó. Végül sütiztünk, ünnepeltünk, aztán hazamentünk.

   Ilyesmi nálunk a gyereknap. A következő szeles kedden sárkányt fogunk eregetni.