Ez az év legkülönlegesebb konferenciája, mindenesetre biztos, hogy ennyire még sosem voltam távol az eredeti, saját témámtól. Tengerparti műholdas altimetria; ez csak annyit jelent, hogy műholdról nézik, hogyan változik a tengerszint, és ebből következtetnek áramlásokra, földalakra, apályra-dagályra. Meglepődtem, hogy egyáltalán elfogadták a beadott összefoglalómat, Tihany végülis adott alám valamennyi pénzt meg egy autót, hát eljöttem.
Első szériás Skoda Octavia kombi, nagy, kemény, férfias autó a mi kis Fabiánkhoz képest, izomból kell kapcsolni a fokozatokat, a kormány nem szervós, legfontosabb tulajdonsága, hogy a magnó ebben bizony kazettás.
Tegnapelőtt délután indultam Tihanyból, rohamtempóban pakoltam össze, Roni is, Ő pesten van most a gyerekekkel. Beraktam az elektromos biciklinket a csomagtartóba, (szerelőhöz kell vinni Bécsbe sajnos), bedobtam egy sátrat és két hálózsákot, és irány a nagyvilág. Veszprém után stoppolt egy szakadt srác az út mellett, felvettem, addig sem vagyok egyedül. Dőlt belőle a szó: hosszú munkanélküliség meg részben hajléktalanság után most szerzett egy szobát a barátnőjével valakinél Várpalotán, éjszakai műszakban alumíniumalkatrészeket rámol Székesfehérváron minimálbérért, ami gyakorlatilag elmegy az otthon és a gyár közötti közlekedésre. Most megy Győrbe pénzt kérni valakitől, hogy az első hónapot valahogy kihúzzák, tényleg konkrétan éheznek. Hirtelen összement az összes gondunk és bizonytalanságunk ehhez képest: mi bizony nem aggódunk azon, hogy éheznénk, vagy hogy ne lenne fedél a fejünk fölött. Bevittem Győrbe, siettem Bécs felé.
Este egy fél órácskára letettem az autót Grinzingben, kiszálltam. Bementem a templomba, meg vettem magamnak egy fogkefét, néztem a naplementét, a villamost, az ismerős arcokat, hallgattam a kocsmákból kiszűrődő zenét. Annyira otthonos volt az egész így fél év után is...
Norbertéknél, a volt bécsi főnökömnél szálltam meg aznap, már többször laktam náluk, jól ismerjük egymást. Ott volt Norbert anyósa, nekik dél-Tirolban, 1900 méteren van a házuk egy faluban, régen gazdálkodtak, most már vendégeket fogadnak, mesélt egy kicsit vacsora után. Norbert letette a gyerekeket, szakmáztunk, terveket szőttünk úgy éjfélig. Valamikor hajnali kettő körül szörnyű lármára ébredtem, egyik pillanatról a másikra megérkezett a vihar, verte az eső az ablakokat, zúgtak a fák. Gondolkodtam, hogy meddig aludjak reggel, de aztán felkeltem fél hétkor, hogy a családdal reggelizzek. Jól jártam vele.
Még le sem ültem, már gőzölgött előttem a habos kávé, pár perc múlva már szendvicseket készítettek nekem az útra, elláttak mindenféle jóval. Még sötét volt, amikor kibotorkáltam az autóhoz és elindultam. Elvileg nem nehéz Grinzingből nyugat felé kijutni Bécsből, az ember csak rááll a Höhenstraße-ra, ami az autópálya előtt kicsivel csatlakozik vissza a város szélébe. Gyakorlatilag ez nem ilyen egyszerű, majdnem egy órát tévelyegtem, mire kilyukadtam Bécsből.
Autópálya, eső, hideg, viharos szél.
Szerencsére otthon egy gyors mozdulattal felkaptam az összes fellelhető kazettánkat. Bizony ezek azokból az időkből származtak, amikor még voltak kazetták, amikor még kazettán vettünk fel számokat a rádióból (főleg Jankó), amikor kazettán adtunk egymásnak ajándékba romantikus zenéket. Legalább tíz éve nem hallgattam ezeket, utoljára gimnazista koromban buliztunk a Roxy Rádió Club Sandwich '99-re, vagy hallgattunk Eifel '65-ot vagy Mel C-t. Még az este beszéltük, hogy Linz, München, Salzburg környékén igyekezni kell, hogy ne a munkaidő elejére vagy végére érjen az ember oda, mert menthetetlenül dugóba keveredik. Én ezt megúsztam. Szigorúan kétóránkénti pihenőkkel eljutottam szépen Münchenig. Münchenen átrágtam magam, építkeztek, de nem volt vészes. Lindau felé a pályán van egy Autobahnkapelle, oda beugrottam egy kicsit, jó volt elcsöndesedni, megnyugodni. Addigra már hallgattam német katolikus rádiót, Radio Bayern-t, osztrák slágerrádiót, mindent. Sajnos a bajor adón a közlekedési hírek akkor jöttek be először, amikor már menthetetlenül bent voltam a dugóban. A nagy viharban egy bolgár kamion elvitte az elválasztó korlátot, azt mentették, a szembesáv teljesen le volt zárva, mi megúsztuk röpke másfél órával. Friedrichshafen-ben eltévedtem, valamiért azt hittem, hogy itt kell kompra szállnom. De nem, az Meersburg. Meglett a komp, kicsit kiszálltam, de tényleg metsző hideg volt még mindig, nem esett jól. Konstanz!
Itt egy lakásmegosztó oldalon, az AirBnB-n keresztül lett szállásom egy kicsit fura srác roppant dizájnos minimalista vendégszobájában, huszonöt euróért, szinte ingyen. Holtfáradtan megvacsoráztam egy kínaiban az óvárosban, és este tíz tájban már aludtam is.
Másnap reggel éppen, hogy csak hagytam időt a konferencia regisztráció előtt, gyors zuhany (valamiért nem volt meleg víz, ilyenkor jó, hogy szokva vagyok a hideghez), öltözés és irány a város. A régi Zsinat épületében vagyunk, méteres vastag faoszlopok tartják a gerendás tetőt. Gazdagon terített asztal a kávészünetekben, nem kell evésre költeni.
Holnap adok elő, utána éjjel indulok hazafelé, majd valahol útközben megalszom a csomagtartóban, lehajtottam már az üléseket. Gondoljatok rám.
Jó utat, Andris!
VálaszTörlés