Gondolkoztam, hogy miről írjak, annyi minden történik. A nagyok ügyesen tanulnak, a tankönyveket kicsit elhagytuk, mert elegük lett, viszont boldogan írtak fogalmazást gyöngybetűkkel, inget gombolgattak, cipőfűzőt kötögettek, vannak fényképek is, csak most nem tudok ezzel foglalkozni. Az én táncom is nagyon szuper, nagyon jól megy, élvezem, most alig tudok mozogni, úgy elfáradtam.
Aztán hazaértem. Andris már lefektette a gyerekeket, tervezgettük, hogy mit csináljunk holnap. Közben elmesélte, hogy a gyerekekkel a tengerpartra ment szaladgálni, talált egy hosszú homokos partszakaszt itt, a közelben. És hogy a kesztyűtartóból minden szét volt szórva, mit kerestem? Erről beugrott, hogy az autó mögött a földön találtam az izzókészletet, a csomagtartót félig az autóban tartott takaróra rácsukva, gondoltam is, hogy Andris nagyon siethetett. Aztán Andris mondta, hogy az autó rádiójának a gombja is le volt verve. Akkor valaki kipakolta. De hogyan? Pontosan emlékszem, hogy hétfőn, amikor hazajöttünk a vásárlásból, bezártam. Persze nem néztem meg, hogy minden gomb tényleg lenyomódott-e. Azt sem, hogy minden gyerek jól csukta-e be az ajtót. Meg biztos ki is lehet nyitni, ha valaki ért hozzá.
Mi hiányzik? Az vonatjegyeink. Az idefelé szóló az elszámoláshoz kellett volna, de talán kiadnak róla nekünk egy igazolást. A hazafelé szóló. Az autóé rendszámra volt kiadva, és a hat ember hálókocsis jegye. Mit kezdenek vele? Biztos bent hagytuk egyáltalán az autóban? És még mit? Az útleveleinket. Valószínűleg az egész egy kis mappában volt. Azt gondoltuk, hogy a hazaútig a vonatjegy nem fog kelleni, az útlevelek is jó helyen voltak, a felhurcolkodás után meg simán elfelejtettük őket. Azért átkutattuk a lakást, hátha megtaláljuk mégis valahol... Persze nem.
Most Andris a rendőrségen van. Nekem ennem kéne, és aludnom. Egyikhez sincs sok kedvem. Pedig bajnak ez elég kicsi, a hajunk szála sem görbült. Csak anyagi és adminisztrációs. Lehet, hogy egy utazás is, nem tudom, hol tudjuk elintézni az útleveleket. Csak hát a kánya vigye az ilyen embereket! Legalább a négy gyerekülés láttán elszégyellhették volna magukat!
Ami jó, az az, hogy ez elvileg valamennyire őrzött parkoló. Lehet, hogy van felvétel. Hosszú lesz végignézni, mert hétfő estétől mostanáig rá sem néztünk a kocsira, fogalmunk sincs, mikor törhették fel. De hátha van idejük végigböngészni... És az is jó, hogy nincs bajunk, sőt az a lényeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése