Hétvége Budapesten

Régen mennyit mondtuk, hogy egy egész hétre van szükség ahhoz, hogy kipihenjük a hétvégét! Már hónapok óta nem volt ilyen rohanós hétvégénk, viszont a hétköznapok egyre pörgősebbek. De most péntek este már összepakolt hátizsákok álltak a szobában. A tánc világnapja volt, Roni és Erzsó este balett előadásra mentek, én fektettem le a gyerekeket. A két kicsit eltettük annak rendje és módja szerint, majd Misivel Egri Csillagokat olvastunk, amíg a lányok haza nem jöttek.
Reggel aztán sietve felvittük őket balettra, és a három fiúval Barnagra mentünk egy ovis csoporttárshoz, ahol lovasíjász edzés zajlik ilyenkor. Megnéztük, hogyan lőnek már az óvodások is a vezetett ló hátáról szépen a céltáblába Mis fel is ült Arabellára, bár megsimogatni eleinte eléggé félt. Nyilaztunk, trambulinoztunk, szaladgáltunk, aztán visszaautóztunk Veszprémbe a lányokért, gyors ebéd (Meki, majdnem mindenki nagy örömére) után száguldottunk Budapestre, a Zlinszky-találkozóra. Este Roni egyik barátnőjének volt a lánybúcsúja, hajnalban hoztam el őket a Kazinczy utcából autóval.
Másnap a gyerekekkel a városmajori "gyerekmisére" mentünk, ami döbbenetesen keveset változott azóta, hogy én voltam hat-nyolc éves, majd pedig Papi születésnapját ünnepeltük a Svábhegyen, "szűk családi körben", tizenöten. Roni főzött: spárga volt a menü hollandi mártással, fűszerbundában sült karaj (?), és mascarponés epertorta. Gyerekeknek sonkás tészta készült, fogyókúrázóknak egy óriási és igen finom saláta.
A pont az i-re az volt, hogy Roniék régi gyerekkori otthona, egy kuruclesi úti ház most került eladásra, így még hazaindulás előtt leszaladtunk elbúcsúzni. Az 1925-ben épült ház belül már üresen állt, kívül pedig gyűltek a lomtalanításra váró maradékok. Bejártuk, illetve beszaladgáltuk még egyszer a pincét, ahol Roniék voltak kicsik, és a kissé megkopott, de mégis eredeti fényében pompázó emeleteket, elbúcsúztunk az ólomüveg kilincsektől és topolyafa meg márvány burkolatoktól, amelyek között Nagypapi és Nagymami laktak. Én eleinte leginkább karácsonykor jártam itt, de többek között a bécsi parkour-os barátaimmal is bográcsoztunk a kertben, voltak itt szép emlékű esküvői reggelik-ebédek, szóval egy kicsit nem csak Roni, hanem én is ide tartozhattam. Egyszer régen, csak úgy mellékesen a pincében találtunk egy vastag bőrkötésű könyvet, az Illustrated London Times teljes 1881-es évjárata van benne, rengeteg leírással az akkori afgán háborúról.

Amikor már kigyönyörködtük magunkat nagyjából a házban, a maradék lim-lomokat néztük át. Volt itt még rengeteg könyv, kotta, többek között Váradi Antal egyik drámájának első kézirata, Huszka Jenő által megzenésített Petőfi-versek, egy teljes Herczeg Ferenc díszkiadás, "StruwwelLise" (a közismert StruwwelPeter könyv kislány változata!) és még ez-az. Igyekeztünk nem túl sokat gyűjteni, úgyis tele volt már az autó.
Megjelent Misi egy nagy rakás könyvvel, hogy ő ezeket szeretné hazahozni. Háború előtti Bécs-album, valami régi gót betűs német kisregény, egy képeslap a '60-as évek Prágájából, és a "Bevezetés az operációkutatásba" c. könyv. Hadd jöjjön. Erzsó talált egy régi szoknyát, Jancsi egy óriási vállfával rohangált, azt is hazahoztuk.
Szerencsére a ház új gazdája szeretné szépen rendbetenni, felújítani, így, ha nem is a "miénk" már, de legalább megmarad, sőt talán szebb lesz, mint valaha.