No igen, már értem, miért vannak a kivételes képességű gyerekek ebbe a kategóriába sorolva. Korábban nevettem ezen a megfogalmazáson, amely szerint a súlyosan fogyatékos, a tanulási folyamatban súlyosan akadályozott, és a különlegesen tehetséges egy kalap alá van véve. Pedig igaz, tanári szempontból hasonlóak. Itt van például a mi Erzsónk. Aki úgy olvas, mint egy felnőtt. Magában vagy hangosan, magyarul és németül, hangsúlyozva, a szöveget értve, átérezve.
És itt az iskola, ahol a hetedik-nyolcadik betűt tanulják éppen. Az osztály sem könnyű, nagyon sokfélék, sok a problémás gyerek, sokan is vannak. Éva néninek nincs könnyű dolga, mesélte, hogy az eddig jól bevált tanítási módszere idén nem működik, a gyerekek felkészületlenebbül érkeztek az iskolába, valami újat kell kitalálni. Bizakodott persze, hogy ez az első hetek problémája csak, és tényleg javul is a helyzet.
Hamar kiderült, hogy az olvasni tanulás Erzsónak már nem tartogat sok kihívást. Szerencsére Éva néni felfigyelt rá, és nagyon jól kezeli a helyzetet, az övét is, meg a nehezebben fejlődőkét is. Van kedve, energiája külön-külön foglalkozni velük. Erzsónak rögtön szólt, hogy vigyen magával otthonról könyvet, hogy ne unatkozzon, így ő az olvasás órákon részt sem vesz, olvas magában. A Vuk után most a Padlásszoba kis hercegnőjét.
Pár hét eltelt, egyszer eszembe jutott, hogy megkérdezzem, hogy áll a pirospontokkal. Tudtam, hogy hány van neki, de sosem mesélte el, hogy mire kapta, nem azzal szalad haza, hogy megint szerzett egyet. Most sem azzal válaszolt, inkább elszomorodott.
- Tudod, Mama, a pirospontokkal verseny van, és nekem hét van, de egy másikkislánynak már kilenc. És tudod, nekem sokkal nehezebb, mert olvasásból nem tudok pontot gyűjteni, mert én már midnent tudok. Engem nem szólítanak föl, hogy az órán felolvassak.
Hát persze, ez a hátránya, hogy magában olvasgat. Gondolkoztunk, mitlehetne tenni, végül Erzsó odamerészkedett Éva nénihez, és megkérdezte, kaphat-e valami feladatot, amire ő is szerezhet pirospontot. Kapott is egy négyversszakos verset, hogy tanulja meg. Büszkén mutatta, aztán napokig csönd volt, én nem kérdeztem rá, hogy áll vele, ez az ő kis külön feladata volt. Amikor másfél hét múlva mégis megkérdeztem, csodálkozó szemekkel nézett rám, hogy mégis mit gondoltam, persze, megtanulta, elmondta, kapott két pirospontot, minek erről beszélni? Megkértem, hogy mondja el nekem is, hibátlanul tudta. Fog még kapni külön feladatokat.
Azon még mindig gondolkozom, hogy mi lehetne az, ami őt továbbra is szárnyalásban tartja. Az iskolában eddig csak a furulya mutatott neki újat, ami nem is baj, élvezi is, az a kedvenc "tantárgya".
Talán ez. Meg az, hogy olvashat kedvére. És tőlünk is kérdezhet. Remélem, ez elég...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése