Őszi sokgyerekes napok

  Múlt szerdán Erzsót lázasan kaptam vissza az iskola után. Már előtte is volt betegség a családban, Jancsi és Oszi egész héten taknyosak voltak, de Erzsónak magas láza lett, gyönyörű lázrózsái, fájós torka, és másnapra az egész törzsén pöttyei. Skarlát. Rögtön utánanéztem, hogy mi a teendő, és arra jutottam, hogy ha nem lesz ennél súlyosabb, akkor nem kezdek antibiotikumot, anélkül is pár nap alatt elmúlik. Ha rosszabb lesz, akkor viszont elkezdjük, mert ha nem is olyan súlyos, mint pár tíz éve volt (másik Streptococcus fenotípus kering manapság), a skarlát elhúzódó szövődményeket tud okozni.
  Szombaton kezdte Misi is. Na, ő már komolyabb eset volt, nagyon magas, és kitartó láza volt, a természetes és a gyógyszeres csillapítás sem használt, és a torka is egyre csúnyább volt. Vasárnap este el is kedtük az antibiotikum-kúrát - így viszont mindkét gyereknél, meg pereventíven a felnőtteknél is egy rövid kúrát. A kicsiken már átment enyhébb formában, ők elvileg védettek, de persze figyelek.
   A nagykönyvben megírtak szerint másnapra mindenki sokkal jobban lett, harmadnapra pedig már semmi bajuk nem volt. No, de itt kezdődnek az egyet-nem-értések az orvosok között: van, aki már a tünetek elmúlása után egy nappal közösségbe engedné a volt skarlátost, mert már nem fertőz, van, aki egy hetet, de van, aki kettőt is otthon tartaná a gyerekeket. Én végül úgy döntöttem, hogy a középutat választom: jövő héten mindenki mehet, amerre lát, így a teljes tünetmentesség után 4-5 napot töltenek itthon.

 Szóval egy hét négy egészségesen mozgékony gyerekkel itthon. A legnehezebb az, hogy a kertbe sem akarom őket kiküldeni, nehogy még jobban megfázzanak. Persze nagyon jól eljátszanak egy darabig. Aztán már nem. Erzsó furulyázott egy csomót, Misi rajzolt egy köteg midenfélét, legóztak, olvastak. Misi kapott egy védett madaras plakátot a nagyszülőktől a névnapjára, azt kitettük. Boldogan betűzgeti rajta a madárneveket, már a kárókatona sem akadály, halad az olvasással szépen.
   Tegnapra fogyott el a türelmük, valahogy csupa olyan játékba kezdtek a nagyobbak, amit Jancsi és Oszi nem hagytak, őket is érdekelte. A vége az lett, hogy különszedtem őket, és a nagyoknak külön nekik való foglalatosságot kerestem. Tegnap kartonpapírba lukasztgattam nekik kivarrós képet.

Nagyon szép kitartóan dolgoztak rajta. El is készültek, és megrendelték mára a következőt.
De iagzából ma már nem kötötte le őket. Misi és Jancsi gyurmáztak egy nagyot, Erzsó olvasgatott, de már olyan sehogysejó ez így. Nekem egyre több lemaradásom van a háztartással, ők meg egyre jobban igényelnék, hogy lekössem őket. Hozzátesz ehhez az is, hogy hideg lett, és az inzéteti dolgozók igényei szerint idén is csak napi kétszer van fűtés, reggel és este. Napközben fázunk.
Szóval még próbálok egy jó délutánt összehozni, meg holnapra is valami jót kitalálni, de már nagyon várom a hétvégét (biciklitúrázni indulunk, úgyhogy nem kérünk havasesőt), és a gyógyultan iskolába-óvodába induló gyerekek hátának a látványát.
  Pedig olyan jó velük! Csak kicsi helyen vagyunk sokan, és sok a dolgom. Megyek is teregetni... :)