Ketyeg a visszaszámlálás

Ha minden igaz, egy hét múlva ilyenkor már tudni fogjuk, hogy Tihany, vagy Bécs. Ha minden igaz, a Sensengasse 1 alatt egy szép régi palotában már véget ért az a bizottsági ülés, amely már ki is mondta a döntést, csak mi nem tudjuk még. A jövő hét elejére ígérték, hogy eldöntik.

Addig igyekszünk normális hétköznapokat élni. Nem egyszerű, mert egy nem vészes, de fertőző betegség miatt Misi és Erzsó is otthon vannak múlt csütörtök óta. Megint nyári üzemmódban vagyunk, én reggel korán kelek, egyedül reggelizem és megyek dolgozni, Ronié a reggel a gyerekekkel, meg a nagy kérdés, hogy mit csináljon egész délelőtt.
Ma a vízről szólt a nap: a tegnap esti fürdetés át lett csúsztatva ma délelőttre, délután meg a gyereknap keretében vicces vizes kísérleteket mutattam nekik. Megszámoltuk, hogy 40 csepp víz áll meg magától egy ötforintoson, ha cseppenként adagoljuk rá, megnéztük, hogy egy gemkapcsot is megtart a felületi feszültség, kipróbáltuk, hogy ha egy kartonpapírt ráteszünk egy pohár vízre, fejjel lefelé fordítjuk és elengedjük a kartont, akkor nem ömlik ki, ha pedig ugyanígy egy pohár forró teát ráfordítunk egy pohár hideg víz tetejére és kihúzzuk közülük a lapot, akkor sem keverednek össze. Ez utóbbit még én sem láttam korábban élőben.
Megint egy cikk leadás előtti reszelgetésében vagyok elmerülve, de a múlt héten végre nádban is dolgoztam, négy év után újra. Nagyon szeretek nádasban dolgozni, bármennyire kimerítő, küzdelmes, hideg és iszapos dolog. Évek óta vágyom arra, hogy egy pontos, gyors, vízhatlan és jól működő GPS műszer legyen a kezemben, és most van. Ráadásul egészen exkluzív helyszíneket járhattam be: voltam a Feneketlen-tó nádasaiban (tényleg borzasztóan mély a víz!) és az állatkerti Nagy-tóban is, ahol pelikánok, teknősök és egy gólya társaságában dolgoztam.

Jól esett három napot Budapesten tölteni, biciklivel járni "terepre", régi barátokkal találkozni, Motáéknál aludni (és a jacuzzis fürdőkádjukban melegedni munka után). Jól esik megint többet lenni a gyerekekkel, Roninak mostanában többször is volt délutáni vagy délelőtti elintéznivalója, amikor nálam voltak.
Jó lesz a hétvégén biciklitúrázni menni, jó lesz megint előadni a hidrobiológus konferencián (végre egy konferencia, amihez nem kell utaznom!). És sosem telnek olyan gyorsan a napok, mint amikor be kell fejeznem egy határidős munkát.
Egy hét múlva ilyenkor már tudni fogjuk.