2015. január 8., csütörtök

Az év első napjai

   Nagyon szép, és egész békés Karácsony után nyakunkba szedtük az utakat, és végiglátogattunk szinte mindenkit. Akit nem sikerült, arra még annál is nagyobb szeretettel gondolunk!
Vonattal mentünk, egyre jobban szeretjük. Ezúttal Székesfehérvárig egy a megszokottnál sokkal modernebb, utastársunk szerint eredetileg metrónak épített szerelvényen mehettünk. Volt babakocsis hely, német nyelvű bemondó, dobozban rántott hús (erről mi gondoskodtunk, nem a MÁV), a nagyobbaknak Varró Dániel Maszathegye, amit Andris olvasott fel, a legkisebbnek egy ugyanakkorka kislány, akivel boldogan játszottak. Fehérváron beültem Jancsival a fűtetlen bicikliskocsiba, és megkértem, hogy aludjon. Budapesten ébredt, amikor áttettük az értünk érkező autóba.
   A sok látogatást most nem írom, le, de nagyon jó volt találkozni Veletek, a nagyok élvezték a Diótörőt az Operában, a Rékáéknál töltött éjszaka megint nagyon jó volt, a társasokhoz hozzá sem jutottunk, annyi beszélgetnivalónk volt.
 



    
   Aztán még volt pár békés napunk az óvoda kezdetéig. Erzsó kicsit megfázott, így Andris Misivel kettesben ment korcsolyázni a pár napra befagyott Belső-tóra. Vasárnap a nagy szélben sárkányt eregettünk, Misi elröptette egy fa koronájáig, Andris bogozta le halált megvető bátorsággal. Mi Jancsival szélárnyékba menekültünk, és pitypangbóbitákat fújtunk. Hétfőn Andrissal és Jancsival bebicikliztünk Füredre vásárolni, hazafelé elkapott a havas eső, kicsit megfagytunk.

   Azóta megint dolgozós-óvodás-szertornás hétköznapok vannak, nekem furcsa Andris nélkül itthon, de legalább finomakat főzök neki, valahogy jobban ráérek, mint amikor itthon volt. Tegnap fektetés után kisétáltunk megnézni a gyönyörű jeget, jó volt kicsit kettesben kimozdulni.
   Ma voltam 33. heti ultrahangon, kis kerekfejű a baba, mindene rendben. Nem lesz nagy, de a többiek sem voltak. Hazafelé a biciklim pedálja egyszercsak nem forgott tovább, de sikerült rájönnöm az okára, és megoldottam. Szerencsére azelőtt, hogy sikerült volna valakit elugrasztanom segíteni, kicsit ciki lett volna, ha már nincs is gond, mire odaér. Ma egy kicsit nehéz napunk volt Jancsival, csak a kezemben nem sírt, én meg nem bírom, nem is akarom egész nap cipelni, úgyhogy sokat méltatlankodott. Két foga jön, más baja elvileg nincs, de ez pont elég is neki, ahogy elnézem.
 Jól esett egyedül biciklizni a hidegben...
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése