2015. január 12., hétfő

Évkezdés...

   Nem is emlékszem, volt-e olyan az előző félévben, hogy minden gyerek egyszerre lett volna beteg, és ráadásul én is. Nagy bajuk szerencsére nincs, csak köhögnek, de azt úgy, hogy nem küldtem őket óvodába. És jól tettem, mert Misi be is lázasodott, de köhögésen kívül neki sincs panaszkodnivalója, nem fáj semmije. Annyira egyikük sem beteg, hogy nyugton legyen, itt pörögnek, és várják a szórakoztatást, én meg próbálok mindenkit szépen ellátni, meg háztartani, és közben ugyanolyan félárbócos vagyok, mint ők. Tegnap voltam igazán rosszul, szerencsére mára sokkal jobb. A fő oka a hasamban növekvő baba, aki tegnapelőtt éjjel úgy döntött, hogy csak a bordáim alatt jó neki, ezért nem kaptam levegőt, csak ülve, és nem tudtam aludni. Reggelre fájt a torkom, és a nemalvás miatt persze, hogy nehéz volt minden. Mára kialudtam magam, és csak a torokfájás maradt, meg a gyerekektől elkapott köhögés.

   Andrisnak ma csoportértekezlete volt, szerencsére kicsit jobb hangulatú, mint amire számított. Sok dolga lesz ebben a hónapban, cikkleadás, pályázatleadás is vár rá, a megadott határidők miatt is mindennek készen kell lennie, mire a baba megérkezik. Közben pedig még mindig várjuk a tavaly beadott pályázatok eredményeit, imádkozunk értük nagyokat. Kicsit idegőrlő már ez a sok várakozás, nekem személy szerint a baba is épp elég lenne.

   A hétvégén Réka, Vince és Zsiga voltak a vendégeink, akiket persze nagyon vártunk, és meg is érte a várakozást, mert megint nagyon jó volt velük. Szombaton ebéd után az apák elmentek parkourozni Füredre, a gyerekekkel meg elbicikliztünk-motoroztunk a kikötőparki játszótérre, jó ötperces táv, de legalább kimozdultunk. Jancsi most először ment kismotorral, még félig húztam, mert kicsit lassú, rá kell még éreznie a gurulásra. Egyelőre leginkább sétál két lába közt a motorral, meg ugrál vele lelkesen. Este beszélgettünk, Nichtlustig-társasjátékoztunk. Vasárnap mise után gyorsan készre sütöttük a kacsát, ami addigra szépen megpuhult már a langyos sütőben, ebédeltünk, aztán nekik menniük kellett.

Gyors gyógyulást az enyhe tél minden áldozatának!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése