Összeszedtem az egyetemről a számítógépemet, az irataimat, a kavicsaimat, visszaváltottam az üres gyümölcsturmixos üvegeket. Ma én hoztam a sütit a délutáni kávéhoz, beszélgettünk kicsit a kollégáktól, elköszöntünk. Otthon Roni már két napja pakol és takarít, takarít és pakol. Mostanra már csaknem minden cuccunk az autóban van (beleértve Oszi dömperét, Misi távirányítós motorcsónakját, Jancsi kisbiciklijét, és egy teregetőállvány), a lakás pedig átadásra alkalmas tisztasági szintet ért el. Holnap irány Billund, holnapután még egy utolsó kör legolandban, aztán vár minket a hálókocsis-autószállítós vonat. Jancsi azt mondta, hogy ő nem akar legolandban aludni, mert utálja a legó-ágyat. Mert az kemény és bütykös. Elmagyaráztam neki, hogy nem lesz kemény és bütykös. Erzsó és Misi is rengeteget segítettek - tulajdonképpen Dánia egyik nagy eredménye, hogy már nem háborodnak fel, ha arra kérjük őket, hogy segítsenek valamit a ház körül.
Jó volt itt. Kiléptünk a hétköznapokból, de mégis hétköznapokat éltünk. Volt lehetőségünk újragondolni a napjainkat, és úgy élni, ahogy jónak tartjuk. Most haza kell vinni mindazt a szépet és jót, amit kaptunk, és folytatni kell otthon. Vár a Balaton.
 |
| Ez még a világítótorony belsejében készült |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése