És néhány teljesen átlagon felüli nap

Az úgy kezdődött, hogy Mama és Papi eljöttek minket meglátogatni ide a messzi Dániába. Rengeteg jó dolgot csináltunk együtt.

Vigyáztak a gyerekekre, amíg Roni táncolt. Meg hoztak nekünk rengeteg kincset otthonról, többek között egy új fényképezőgépet!

Egyértelmű, nem? Mama minion, Papi ógörög, Misi "nagyon gonosz ember", Jancsi túrórudi, Erzsó hópihe, Oszi mackó, Roni macska.

Meg farsangot ünnepeltek velünk, mert azt a gyerekek nagyon sajnálták kihagyni, és két évvel ezelőtt is ki kellett hagynunk, amikor Oszi született. Fánkot ettek, jelmezt vettek, mulattak. Meg elutaztunk Koppenhágába, hogy kiváltsuk az ellopottak helyett az útleveleinket a konzulátuson. Itt már a komp is nagyon izgalmas volt.

Ez egy katamarán komp, négy emelet magasan vannak benne az autók, mint egy óriási parkolóházban, ahol nincsenek emeletek, csak fel- és lehajtók, azon állnak az autók, mindegyik ott, ahol épp elakad. És valami hajmeresztő sebességgel megy, csak úgy porzik a víz előtte-utána.
Elintéztük a hivatalos papírmunkát, aztán mentünk vissza Roskilde városába, ahol egy viking múzeum van. Valamikor az ötvenes években itt találtak öt viking hajót a tengerfenéken, nagyjából egyben. Kiásták és összerakták őket, meglepően sok darabjuk megmaradt. A dánoknak a vikingek olyanok, mint nekünk a honfoglalók-kalandozók, úgyhogy gyorsan megépíttették a talált hajók replikáit, eredeti technológiával, és körbehajózták velük a fél világot. Ott állnak az új, de viking hajók sorban a műzeum előtt. Odabent vannak erről videók, meg fel lehet próbálni a viking kori ruhákat, meg be lehet mászni hajómodellekbe.

Be is másztunk.
Estére értünk haza, éppen hogy elérve a hazafelé vivő kompot.
A hét (egyik) fénypontja mindenképpen az a nap volt, amit nagyjából kettesben töltöttünk Ronival. Én reggel elintéztem a legsürgősebb dolgoznivalókat (utólag kiderült, hogy lett volna még bőven), aztán hazajöttem, és Ronival lementünk a városba. K E T T E N.

nem, ezt például nem vettük meg

Ez viszont elfogyott

Ilyen nem volt már hónapok óta. Sétáltunk kézenfogva, néztük a várost, bementünk egy-két boltba, megebédeltünk egy steakes-hamburgeres helyen, bekukkantottunk a templomunkba (gyerekek nélkül, húha!) megnéztük a híres múzeumot a tetején a szivárványszínű üveg galériával, ahonnan szép (ámde furcsa színű) kilátás nyílik a városra.

Igen, az ott a kompunk! A szín pedig az ablak miatt van.

Aztán siettünk haza, Roninak kezdődött a rúdtánc. Papiék közben a Randersi trópusi állatkertbe vitték a gyerekeket, tengeri tehenet meg barátságos majmokat nézni. Jó dolgunk van.