Közben bent az egyetemen is szalad az idő, mennek a számolások, szövődnek a tervek. Tartottam nekik egy három napos lézerszkennelés-fejtágítást, meg illendőképpen megünnepeltük Szent Patrik napját egy ír kocsmában. Szombaton ennek megfelelően nem indultunk túl korán, és azért a túlsó, nyugati part messze van. Klitmøller egy kis álmos halászfalu a nyugati parton, ami arról híres, hogy ott vannak a legjobb hullámok Dániában, sőt talán egész Európában az a legjobb szörfözős hely, már persze, ha valaki bírja a hideget. A szörfösök "cold hawaii" néven emlegetik ezt a helyet, Geoff kollégámmal, aki amúgy angol, és Aalborgban lakik, azt beszéltük meg, hogy ott találkozunk a tengerparti parkolóban. Kb pont egy órát késtünk, hála Szent Patriknak, aztán rögtön le is szaladtunk a kavicsos tengerpartra, ahol találtunk egy óriási döglött tarisznyarákot, meg ment a szokásos kavicskeresés, és közben a tekintélyt parancsoló hullámokon kezdő hullámszörfösök (!) gyakoroltak, persze állig neoprénben.
 |
| Cold Hawaii közepes szélben |
Reméltük, hogy ott a faluban meg tudunk ebédelni, de nagyon tél van még, minden zárva volt. Végül a szomszéd kisváros bevásárlóközpontjában találtunk egy késdobáló jellegű olasz vendéglőcskét, ahol mindenki jóízűen belakmározott. Geoff azt mesélte, hogy itt északon ezek a bevásárlóközpontok játsszák a főtér szerepét, mert szabad ég alatt nem nagyon lehet amúgy időt tölteni. És valóban, volt itt könytár, közösségi terem, boltok, vendéglők, mindenféle, de valahogy minden kicsit furcsán, hiszen egy Isten háta mögötti dán kisvárosban voltunk.
A városka fölött a legnagyobb második világháborús erőd, amit a németek építettek, ki van rakva egy óriási (380 mm-es !) ágyúcső, egy szintén nagyon tekintélyt parancsoló orosz ágyú (sokat néztem, hogy miért ilyen ismerős, aztán rájöttem, hogy régen a Citadella előtt állt egy ilyen), amit persze szintén a németek használtak, sőt, be lehetett menni a régi bunkerekbe is. Az egyikbe pénzért, az szépen ki is volt építve, a másikba ingyen lehetett bemenni, abban nem volt világítás. Volt nálunk egy szál mobiltelefon, úgyhogy az utóbbiban néztünk körül. Meg lehetett nézni a régi kisvasutat is, amivel a lőszereket hurcolták, a gyerekeket leginkább az érdekelte.
 |
| Az orosz ágyú belsejében |
 |
| A kisvasút most már békés célokat szolgál |
 |
| Belógtunk a bunkerbe |
Már kezdett esteledni, de még Aalborg fölött kiszaladtunk egy domboldalba, amin egy régi viking temető van. Hajó alakba rendezett nagy kövek jelzik a férfiak sírját, körök az asszonyokét, az egész domb a fjordra néz, itt volt a viking hajók gyülekezőhelye a tavaszi hadjáratok előtt...
Szép volt a naplemente.
Geoff-ék házában nagy vacsorát kaptunk, letettük a gyerekeket, beszélgettünk még egy pohár bor mellett, aztán reggel hasonlóan bőséges reggeli után indultunk Skagenbe. Skagen Dánia északi csücske, a leghidegebb, legvadabb rész. Itt az első úticélunk egy óriási homokdűne volt, ami arról nevezetes, hogy nem is nőnek rajta növények. A jó meredek homokfalon lehetett csúszkálni, hemperegni, ugrálni, bukfencezni, amíg Jancsi át nem fagyott, szegény.
 |
| Den tilsandede kirke |
Aztán kiszaladtunk egy templomhoz, amit régen annyira elborított a homok, hogy fel is hagyták, már csak a tornya van meg. Innen persze megint ebédelni mentünk, ezúttal egy elegáns, friss halas ételeiről nevezetes vendéglőbe, ezt is sikerült nagyobb baj nélkül megúszni, és már csak Grenen volt hátra, ami maga a csúcs, egy hosszú homokturzás-félsziget. Amikor itt kiszálltunk az autóból, már csípős szél fújt, ami nemsokára hóviharba váltott át, így nem sétáltunk ki a világ végére, hanem indultunk hazafelé.
 |
| Ez már majdnem Dánia vége |
Nem volt kedvünk az autópályához, a tengerparti kis utakon gurultunk haza. Roni navigált (tökéletesen), én élveztem, hogy nincs forgalom, és szép a táj. Láttunk rengeteg hajót, még jégtörőket is, utaztunk egy kompon, ami még a tihanyinál is kisebb, és jó sokat mozog a nagy hullámokon, késő estére értünk haza Aarhusba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése