Skandináviaaa

   Izgalmas első napjaink vannak, lassan mindenből megtörtént az "első itt, Dániában".

     Kialakult a napirendünk. Ez nagyon fontos volt nekem, mert a négy gyereket elkormányozni csak akkor tudom ép ésszel, ha ők is tudják, mikor mi következik. Nehezebb, mint otthon, mert nincs saját kertünk, ahova kikergethetném őket. És nem szerencsés vadulni, zajongani sem a szomszédok miatt.
      A lakást pedig SOKKAL nagyobb rendben kell tartani, mint otthon valaha is, mert erre bizony szigorú szabályzatot kaptunk kézhez: ágyneműmosás min. kéthetente, minden zuhanyzás után a padlóról és a falról ablaklehúzóval és száraz ronggyal eltávolítani a vizet, persze, minden maradjon eredeti állapotában. Hát igen, otthon engem kevésbé zavartak a már az első héten előbukkanó, és sokasodó mancsnyomok a frissen festett falon. Itt kénytelen vagyok minden tevékenység után kezet mosni a gyerekekkel, mert minden fal fehér. És annak is kell maradnia. A dolgot, mármint a rend fenntartását a lakásban, tovább nehezíti az a körülmény, hogy nem vagyok gyerekek nélkül egy percet sem. Az estéket nem szánom takarításra, ennyit nem ér az egész, tehát a gyerekek jelenlétében kell megtörténnie. ÉS segíteniük kell. Nincs sunnyogás, mindenki magának viszi ki a tányérját. Miska elviszi a székeket, Jancsi söpör, Erzsó asztalt töröl. A ruhákat még én mosom, de Erzsó hamar megtanulja, hajtogatni tudnak, és a végeredményt mindenki beteheti a szekrényébe. Ez eddig nem is sok, de valahogy Tihanyban ez kimaradt a menetrendből. Bécsben még működött pedig. És most újra.
     A másik, ami Bécsben még természetes volt, de később elromlott, a hangerő. Tihanyban direkt kértek minket, hogy hangosítsuk fel a gyerekeinket, mert az óvodában nem tudtak érvényesülni. Így viszont otthon is emelkedett a hengerő, méghozzá sokat, amitől én kifáradok hamar. Most megpróbálunk halkulni. Lassan, de talán sikerül.

    A napirendet kitettük a falra, jó részletesen. Tépőzárral csimpaszkodnak egy nagy filclapon a programpontokat jelző lapok. Erzsó magának és Jancsinak rajzolt, Miskáé még rám vár. Hát igen, neki ma nem volt kedve együttműködni, nem rajzolt kívánságra. A tanulást keresztülnyomtam rajta, a rajzolást nem. Egy-egy. De íme egy részlet Erzsó művéből:

 
   A tanulástól tartottam leginkább, és meg is gyűlik vele a bajom. Általában van kedvük hozzá, de a tanulnivaló valami borzalmas. Mindent százszor ismételni, innen-onnan újra meg újra begyakorolni, ezt nagyon nehezen veszi be a gyomruk. Azt szeretik, ha megértik, tudják, gyakorolják kcisit, és léphetnek tovább. De attól sajnos tényleg nem lesz szép az írásuk, meg gyors sem, és a matematikában is csak jobban beugrik, amit unásig gyakorolgattak. Unásig, itt a gond. Én sem szeretném...
  Első nap nem tudtak a munkafüzetbe dolgozni, mert nem volt ceruzánk, ezért külön füzetbe adtam nekik feladatokat, egyébként ugyanazokat, mint a munkafüzet lett volna, de így boldogan megcsinálta Miska. A munkafüzettől viszont kapásból elmegy a kedve. Azért menni fog ez is, csak nlha el kell ismételnem magamnak, hogy első napok, nem tragédia, ha nem mindig sikerül, belejövünk még...
Erzsóval eddig semmi gond nem volt, szépen csinál mindent. A munkafüzetében található ocsmányronda műveiről pedig kiderült, hogy "ja, azok azért olyanok, mert annyira untam, hogy balkézzel írtam őket".
   Nagyon élvezik viszont, ha bármit fejben kell megoldaniuk. Legyen az természetről szóló kérdés, szövegértés, vagy fejszámolás, vág az eszük.

    Andris élvezi a munkát, a társaság meg őt, végre-végre...

És a lakás. Tényleg másfélszer akkora, mint az otthoni. Nagyon skandináv, fehér, szürke, szögletes, de kényelmes, hatalmas ablakok, de a házunk is egy kocka. A dekoráción rendszeresen hődörögnek a gyerekek, hogy Jancsi is tud ilyet, modern, na. Van egy kis erkélyünk, kilátás a homokozóra, ami be van fagyva most, és a szomszéd kockákra. Ez az egyetem, meg az egész környék is hozzá. Sajnos a képeket éjjel készítettem, majd kicserélem, ha lesz nappali is.

 Az a narancssárga hídra hasonlító építmény a két ház között egy nagy üvegfal, ami kívültartja a nagy út zaját. Egész hatásosan. :)

   Nagyon élvezem, hogy új a padlóburkolat. Eszméletlen jó. Felsöprök, és nem csak a következő parkettarésig jut el a por, hanem egész a lapátig. Nem kell vigyázni, hogy ne vágjam el a kezem a csempével, vagy le ne essen, ami már félbetört. Se hangya (az a mostani tihanyiban sincs), se pókok (belőlük otthon rengeteg van). Tárolóhely kevés van, a konyhában pl. minden szekrényben edények, meg ilyesmik voltak, de ételnek csak a hűtőben van külön hely. Fűszereket a boltban sem találtam túl sokat, só, bors, halovány paprika, curry, babérlevél az alapválaszték. Még keresek majd azért.

   Már az autóba is bele mertem ülni, és megtettem vagy másfél km-t, ami gyalog soknak tűnt négy gyerekkel, és egy bevásárlás reményével. Ami hazafelé gyerekkézfogás helyett szatyorcipelést eredményezett volna. De a közelebbi boltok nem tetszettek, erre a plázára pedig azt mondták a helyiek, hogy ott érdemes vásárolni. Ráadásul ingyenes, és hatalmas beltéri játszótér is van benne! Ez elég volt nekem ahhoz, hogy kimerészkedjek egy idegen országban egy majdnem három perces utazásra. Először akkor ijedtem meg, amikor rájöttem, hogy még rajtunk a tetőbox, amivel érkeztünk, de a parkolóba csal 195 cm-esen lehet bemenni. Kb. annyi volt  magasságunk, végül befértünk.
Megtaláltam a boltot, a gyerekek szépen végigjárták velem, aztán meglett a játszós rész is, végül már csak az autót kellett megtalálnunk újra. Az ötödik parkolóba vezető ajtó volt a nyerő, de addigra már minden gyerek vérmérséklete szerint aggódott, röhögött, magyarázott, hogy hol lehet az autónk...

Lelkileg nem mindenkinek könnyű. Miska élvezi, egyelőre semmi nem hiányzik neki, Erzsó viszont sokat sírdogál, és vagdalkozik, hogy őt nem vettük figyelembe, amikor idejöttünk. Jancsi megsiratta az ovis farsangot, amiből kimarad, és nagyon szeretne óvodát találni itt is, amit mi nem terveztünk. Oszi kicsit anyásabb, de szépen veszi az akadályt. Én még nem tudom. Nem értem rá belegondolni még... :) 

Elsőre ennyi. Holnap péntek, ez már a hétvége előszele, mert szépen haladtunk, és holnap elég lesz félnapnyit tanulni. Mármint otthoni félnapnyit. Mert itt a tanulás a kicsik délutáni alvása alatt van, ami másfél-két óra. Annál tovább nem nyúlhat. De ez elég is, ha koncentrálnak szépen. A délelőttöket megírom legközelebb.