Megérkeztünk Aarhusba!

Szombaton délelőtt meglepően kevés stresszel és egy meglepően normális mértékig telepakolt autóval elindultunk Dániába.

Na jó, először Bécsbe. Hullott a hó, jó nagy latyak volt, a határon nagy sor várt minket, de rendben voltak a dolgok. Gyors ebéd a Sievering-i kínaiban (karácsonykor kellett volna, de akkor nem jutottunk ki), néhány gyors utolsó vásárlás, és már indultunk is a pályaudvarra, hogy autóra tegyük a vonatot. Nem, fordítva, az autót a vonatra! Korán érkeztünk, reméltem, hogy a közeli Arsenalparkban meg lehet még játszótereztetni a gyerekeket, de nem igazán találtunk oda, így végül csak annyit tudtunk elérni, hogy egy fél órára kiszálljanak az autóból rohangálni, valami üres irodaépület előtt, a sötétben.Aztán újra felsorakoztunk az állomáson, leellenőrizték az autót, kiszálltak a gyerekek Ronival (még mindig elég hideg volt..) és felgördültünk a Daciával az autószállító vonatra.

A képen nem látszik, hogy itt egy emeletes vasúti kocsi tetején állunk

Aztán bezsúfolódtunk a hatszemélyes hálókocsi-fülkébe, talán ettünk még gyorsan valamit, és elindult velünk a vonat. Nem kis logisztikai művelet volt mindenkit pizsamába bújtatni, betenni a megfelelő ágyba, és elérni, hogy a kisebbek nyugton aludjanak! Így is jutott nekünk majdnem egy egész éjszakányi alvás, miközben a vonat ringatott, az ablak előtt kivilágított állomások úsztak el, és csak egy picit volt hideg.
Reggel aztán fordítva az egész, mindenkit felöltöztettünk, kaptunk finom bécsi zsömléket meg lekvárt, és alig másfél óra késéssel megérkeztünk Hamburgba. Itt még várnunk kellett a zsúfolt peronon, amíg az autó is előkerült, de addig megvettük a vonatjegyünket haza.

Simán kinavigáltunk a városból, és északnak fordítottuk a szekerünk rúdját a szitáló hóban és esőben. A német-dán határon, Flensburg városában megálltunk egy gyors ebédelésre. Erzsó és Misi nem voltak megelégedve a tengerrel, amiből itt csak egy öböl látszik, hiszen nem is tűnt nagyobbnak, mint a Balaton. Mindenesetre megkóstolták, sós volt. Találtunk egy igazi háromárbócos vitorlást, ami Rumini története miatt nagyon izgalmas.
Késő délutánra Aarhus-ba értünk, a házunk előtt várt egy kolléganő a lakáskulccsal, estére fel is hurcolkodtunk az autóból. A lakás nagy, tágas, és nagyon skandináv. Új építésű, sehol egy porszem, külön listát kaptunk arról, hogy mit mivel kell naponta takarítani. Második emelet, körülöttünk a Nobel Park, ami egy egyetem/iroda/lakótelep komplexum, körbe üvegfalakkal elhatárolva a nagyon zajos utcáktól. A nap besüt az ablakokon, viszonylag messzire ellátni, és a jó szigetelésnek köszönhetően egészen csendes a lakás. Külön szobában vannak a nagyobb és a kisebb gyerekek, nekünk is van hálószobánk, sőt fürdőszobából is kettő van. Csak szekrényből van kevés, meg a konyhában még nem tudom, hova fogjuk tenni az ennivalót, de majd kialakul.

Misi az első éjszaka belázasodott, kicsit félünk, hogy mikor és kin megy végéig a betegség, de ma már sokkal jobban van. Roni elment vásárolni, mi sétáltunk egyet az egyetem parkjában, meg kergetőztünk a házak között, hogy a gyerekek kirohangálják magukat, aztán este lett. Roni gyorsan sütött egy házi kenyeret, úgyhogy az otthon ízei, illatai itt is velünk vannak.
Ma van az első igazi munkanapom, az itteni természetvédelmi biológus intézetbe jöttem megbeszélni, hogy milyen adatokat fogok használni. Holnap már remélhetőleg igazi asztalom lesz, igazi internettel, akkor majd küldök képeket is.