International club, Dokk 1 és egy nagyon nehéz nap

   Ma olyan semmikedvem módon ébredtem. Péntek van, de Miska tegnap nem vett részt rendesen a tanulásban, így a beígért "pénteken már nem tanulunk, ha minden jól ment" most nem teljesült. Ezt viszont nem mondtam meg tegnap, így magamban alkudoztam, hogy mégis elmenjünk inkább valami jót csinálni. De hova, mit? És a délutáni alvás mégis kell az apróknak. Ráadásul jött a fogtündér is Miskához, igaz, erőszakkal lett kitépve az az alig mozgó fogacska. A beszűrődő hangok alapján nem örült igazán a dán fogtündér adományának, ami persze nem esik jól. De miért is vannak beszűrődő hangok reggel hatkor a vaksötét dán hajnalban?

    Andris viszont lelkes volt, és segített, ahogy csak tudott. Elszaladt vásárolni, mert olyan alapdolgok hiányoztak, mint a kakaó, így még palacsintát sem tudtam volna sütni. Pedig szerettem volna egy húsmentes napot. Kinézte nekem, hogy ma van a Dokk 1-ben a nemzetközi csapat babázós összejövetele, amire minket is szeretettel várnak. A Dokk 1 2-3 km-re van tőlünk, a kikötő mellett, nagy konferenciacsarnok, könyvtár, játszótér hatalmas játékokkal, bent is midnen korosztálynak minden jó. De nem tudom az utat. Félek egyedül nekivágni, elfelejtettem az angoltudásom nagyrészét Bécsben, kiütötte a német, és amúgy is olyan kis tehetetlen vagyok ma! És akkor még az autót elhelyező parkolórobot használatáról nem is beszéltünk.
A vége az lett, hogy odavitt minket Andris, velünk is maradt. Nem volt vészes, meg mertem szólalni, a gyerekek élvezték, és mindenki nagyon kedves volt. Érdemes volt odamenni.

   Ebédfőzésre hazamentünk, mindenki segített a palacsintasütésben. Kicsit kevés volt a feladat nekik, de amit tudtak, és amit engedtem, azt szépen megtették. Ebéd, Oszi a nagy izgalomban eltört egy amúgy is repedt tányért. Vajon honnan lehet ugyanilyet beszerezni? Kevés lett a palacsinta, ilyen se volt még. Végre mindenki jóllakott, kicsiknek alvás. Nem, nem bulizás, alvás! Hallottátok? Erzsó, Misi, ha ti is hangoskodtok, akkor nem alszanak el a kicsik! Jó, Jancsi, gyere ki pisilni, hátha azalatt elalszik Oszi! Persze nem. Hol a kutyusom? Addig nem tudunk tanulni, amíg el nem halkul a kisszoba!

   Végre csönd... Sejtettem, hogy ha matekkal, írással kezdünk, abbl semmi jó nem sül ki, unják. Legyen ma környezetismeret! Érzékszervek Misinek, ja nem, Erzsónak, semmi baj, cseréljétek vissza a munkafüzetelket gyorsan! Igen, Misi, Te is tudnád, de Neked napszakok vannak. Igen, a nap részeit hívják így. Hogy ezen a szón kívül nincs is újdonság benne? Nincs, de ez nem baj, milyen jó, hogy tudod már, nézd Erzsó is tudja az érzékszerveket.
  Matek. Kicsit labdáztunk összeadás-kivonásokkal, aztán láttam, hogy mindkét gyereknek a hossz és súlymértékegységek a következő tananyag, persze más szinten, de sebaj, ezzel lehet valamit kezdeni. Elmagyaráztam, sok mindent tudtak persze, de volt újdonság is, lemértük őket, legközelebb majd mást is mérünk még, kicsit váltogattunk a mértékegységek között.
   Mára ennyi. Olyan jó, hogy szépen csinálgatják, lenyugszanak közben, még élvezik is, ez a napnak az egyik legjobb része. Jancsi ébredése vetett véget a tanulásnak megint. Ha későn alszik el, korábban ébred.

   Jancsi ölbebaba lett. Aztán Oszi is felkelt, és csatlakozott. Aztán Miska is odabújt. Ki-ki hozott könyvet is. Nagyon kevés könyvünk van itt, Bot Benő németül, Dani biciklizni tanul, Pormanó. Ezeket nyúzzuk napok óta, és még fogjuk is sokáig, de élvezik az ismétlést, boldogok vele. Erzsó közben Oszi közelgő szülinapjára alkotott. Békés, meghitt óra.

   Aztán Misi észrevette, hogy kicsit lötyög még egy foga. Gondolta, kitépi ezt is. Az előzőben Erzsó is segített, próbálta most is rábeszélni. Amikor pedig nem sikerült mérgében elkezdte tönkretenni a szülinapra készülő művecskéket. Sírás, veszekedés, Mama, csinálj valamit!
   Ez, és ennek a fokozatai mentek vacsoráig. Amikor is Misi kimerülten, és nagyon csalódottan feladta, ez a fog még bent marad. (Kár, hogy Andris az amúgy is ránk áldozott rövid munkanapján még a fogtündér-ajándékért is háromfelé szaladgált, ami most mégsem olyan sürgős) A vacsorához sírósan, szomorkodva ült le, alig akart enni. Ez már Oszinak is sok volt, nem jutott neki elég figyelem, leesett a bögréje. Megmaradt, nem tört el, de fel kellett mosni a kiömlő tejet. Andris még mindig nem ért haza, nem is csoda, számítottam erre, de nagyon fáradt lettem, vagy igazából végig az voltam. Hopp, a kistányér viszont ripityomra tört, Oszi jelentette is, hogy ejtöjtem ezt is ém.

   Az este innentől elég gyorsan le lett zavarva, mindenkit ágyba nyomtunk, immáron Andrissal megerősítve. Erzsó nem örült, hogy ma nincs olvasás-idő neki sem, de elég kis nyavalyás volt ma ő is, jó, ha kialussza magát, tegnap nem oltott lámpát a megbeszélt időben.

És most csönd van. Andris TRX-ezik, én írok, mindjárt vacsorázunk kettesben. Holnap jobb lesz, hétvége, csupa izgalmas felfedeznivaló. Én is bátorodom majd. Visszanézve az én mai félénkségem, rosszkedvem épp elég volt ahhoz, hogy nehéz nap legyen ez, pedig semmi nagyon nehéz nem történt. Hétköznapok. Lehetnek egyformák, mégis hol jobban, hol nehezebben éljük meg. Ma így sikerült.