2016. február 6., szombat

Azóta is báránykodunk

A múlt héten Erzsó is kipöttyösödött.
Furcsa lesz kamasz korában, ha ez lesz a normális pöttyszáma, nekem legalábbis ilyen emlékeim vannak magamról. Bár az is igaz, hogy én mindig piszkáltam a pöttyeimet, ő pedig hozzájuk sem nyúl - kivéve egyet, ami külön nagyon viszket, de az a karján van.

De előtte még pont részt tudott venni a farsangon. Hatalmas tömeg volt, de nagyon ügyesen elmondta-táncolta a versét, és persze gyönyörű volt. Ő a tavasztündér, a kék fátyol a kezében a tavaszi szél, és a verse szerint igazából láthatatlan, csak megérezzük, ha ellejt mellettünk, mert minden kizöldül, kivirágzik, a lányok szoknyát vesznek, és itt a tavasz. Szóval jófajta tündérke.


Az utolsó képen a kedvencem a gyönyörű balettos lábtartása, olyan jó, hogy ezt is együtt csináljuk vele! :)

A héten volt gyereknap is, illetve annak indult, de sajnos nem akként fejeződött be. Misi ugyanis szaboltál. Nagyon keresgéli az útját, és még mindig sokszor azzal jelzi, hogy ő mennyire más, mint Erzsó, hogy csak azért sem működik együtt. Ezt régebben a gyereknappal nem csinálta, most már pár alkalom ráment erre, a felénél felállt, elment, közölte, hogy hülyeség az egész, és ő nem akar itt lenni. Nagyon rosszul esik, ha sokat készültünk az alkalomra, ha fontos dolgot akartunk átadni. Meg persze aggódunk, hogyan fogjuk ennek a kisfiúnak kedvelhetővé tenni a számunkra annyira meghatározó értékeket, amiket Erzsó lelkesen, és Misi orra alá dörgölve követ - és ezzel Misi lázadását keltegeti.

Szóval most már a legelején, amikor a gitárt a kezembe vettem, elvonult. Az is igaz, hogy nagyon későn kezdtük, mert a beteg gyerekek miatt nem tudtam elmenni vásárolni, és Andris munka után szaladt el. Talán a várakozás vette el a kedvét, mert előtte még készült, ő választott órákkal előre kezdőéneket.
Én pedig elkeseredtem, és azt mondtam, hogy akkor így, Misi nélkül nem tartom meg a hosszabb imát, amit terveztem, pedig jó lett volna. De ehhez nem volt lelkierőm. A vacsora elkészítése volt a második része az estének, ezt muszáj volt megcsinálni, bár kedvem ehhez sem volt, viszont nem volt más itthon. Így Misi megúszta a lelki részt, a buliban viszont benne volt. Talán így is volt a legjobb, attól, hogy én nem tudtam elég türelmet tartalékolni az estére, még jó vége lehetett.

Szóval pizzát sütöttünk. Mindenki kapott egy gombóc tésztát, kinyújtotta, és az asztalon levő mindenfélével megpakolhatta a pizzáját. Jancsién rengeteg olajbogyó volt, sonka, sajt, szóval finom lett. Misi az egészet beterítette apróra vágott sonkával, mintha mozaikot rakna, aztán ugyanilyen sűrűn telerakta füstölt sajt darabokkal, a tetejére pedig rengeteg sajtot halmozott. Az ő pizzáján enm kátszott, mi van a sajt alatt, de nagyon jó lett ez is. A fiúk tejfölös alapra pakoltak, Misi sok fokhagymával. Erzsó szív alakú tésztát nyújtott, a fele tejfölös, a másik paradicsomos, és volt rajta minden. Főleg gomba. A miénken meg főleg volt minden. :)



A napjaink elég mozgalmasan telnek, mind a négy gyerek itt nyüzsög, a betegek sincsenek rosszul, úgyhogy mindenkinek az a vágya, hogy ellássam programokkal, ölbenülős idővel, feladattal, étellel, és mesével. Hulla fáradtan várom este Andrist, aki vacsora előtt csatlakozik. Az esti mesét általában ő mondja, én addig pihenek, ha van erőm, azért a gyerekszobában maradok hozzá. Szeretem nézni őket.

A tegnapi estén pedig mi is farsangoltunk, Teréz vigyázott a gyerekekre11-ig, akkor hazajöttünk. És amikor ő is elment, visszamentünk bulizni. Olyan negyed 5-ig. Ma próbáljuk kiheverni. De nagyon jó volt.

És az esti fürdetésnél már a két kicsin is pöttyöket látunk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése