Tehát Misi. Először még örült is neki, hogy túlesik a betegségen, aztán védettséget szerez, és többet nem veszélyezteti. Nincs nagyon rosszul, csak hőemelkedése van néha, és nagyon viszket a sok kiütése. Tényleg sok van neki, szerencsére az arcán kevesebb, és nagyon hősiesen igyekszik nem vakarni. Néha ficereg-táncol, alig bír mit kezdeni magával a viszketéstől.
A kicsik felváltva örülnek neki, hogy itthon van, és féltékenykednek, hogy most még eggyel több gyerek akar az ölemben ülni. Oszi egész nap mászik utánam, és térden állva nyújtogatja felém a kezeit, hogy vegyem fel. Jancsi mondogatja, hogy "szeetnék a öedbe üüüni", de ketten persze nem akarnak elférni. És ennek a tetejébe Misi, főleg, amikor megy fel a láza... Akkor csak nálam jó, olvasunk, beszélgetünk, de egyedül ülni vagy feküdni nagyon nem akar.
Én még bírom. Nagyon jól esik kikerülni a pörgésből egy-egy percre: jeget hozni a Balatonból a színváltós kisautóknak, vagy megvarrni Erzsó jelmezét a holnapi farsangi bulira, megszökni verset írni szintén Erzsónak.
Nagyon élvezem a tavaszias időt, nehéz, hogy Misivel nem szabad most sokat kint lenni... De Jancsi kint volt egyedül vag egy órát, ez is valami. Süssön csak a nap!
Ez a Misi még pöttyökkel is olyan széép :D
VálaszTörlésErzsó pedig olyan boldog a ruhájában hogy így már nem is csodálom, hogy ennyit dolgoztál vele. De azért le a kalappal, szuper lett! Majd virágokkal együtt is tegyél fel képet!