Ennyi volt

Hiába pöttyös mostmár Oszi is, hiába van 39,8 °C-os láza, hiába sír órákat, a bárányhimlőnek ebben a házban befellegzett. Vége, nincs többé megfertőzhető alany. Na jó, Andrisra még kíváncsian várunk, mert ő még elvileg nem volt, de ha ezt a négy-gyerekes rohamot kibírja, akkor valószínűleg mégis átment már rajta valamikor. Ő azt mondja, hogy annyi volt rajta a szeplő, hogy nem látszottak tőle a kiütések. Lehet.
Oszi, miután lenyomtam a lázát, egész vidáman játszik.

Jancsi már sokkal jobban van, délelőtt beszállt a nagy festegetésbe is, ami már a gyógyulás jele. Sokat fejlődött, szép tiszta színeket használ már, nem keveri össze az összes színt a feketével.
Misi egy gyönyörű szörny-várat festett rézágyúval, Erzsó pedig egy szép színes nonfiguratív képet, ki is tettem őket a falra. 

Nagyon örültem, hogy festegettek, mert így  a betegségben szabad volt mesét nézni is, és bizony elég sok értékes órát töltöttek a gép előtt. Ma azonban hamvazószerda van, és reggel elmeséltük a gyerekeknek, hogy itt a nagyböjt, és próbálunk jobbak lenni, közelebb kerülni a Jóistenhez, és rá gondolva lemondani erről-arról. Nekem is vannak nagy elhatározásaim, amit el is mondtam nekik, erre Misi kijelentette, hogy akkor ő nem néz mesét. Erzsó is csatlakozott. Azóta Misi "bölcsen" átalakította az elhatározását, hogy ő inkább minden nap mást talál majd ki, csak a mai napon nem néz mesét. Erzsó már jobban érti a lényeget, így kitart az elhatározása mellett. Dea mai nap így is mesementes volt. Jó, Jancsi nézett azért némi Bogyó és Babócát, délután pedig orvul Misi egyik kedvencét kérte, amit Misi nem nézett... csak az ablakból figyelte a madarakat és az autókat - és a tükröződő mesét.

Andris elment három napra Bécsbe, tartom a frontot...