Pályázatleadás után

Leadtam.

Ezt a pályázatot már megírtam és leadtam egyszer, nagyjából tavaly ilyenkor. Akkor az anyag nagy részét egy Potsdam-i ökológus konferencia előadásairól ellógva raktam össze laptopon, négy évre és kb. az itteni közalkalmazotti fizetés duplájára lőttem be a terveket. Az nem nyert, de nagyon pozitívan lett elbírálva.
Azóta leadtam még egyszer ugyanezt a pályázatot máshova, egy magyar kutatási alaphoz. Három év, az átlag fizetésnél valamivel több pénzért. Akkor a Bécsből hazaköltözésünk utáni héten volt a határidő, szekrényszerelés és beteg Roni mellől, éjszaka jártam ki megcsinálni az utolsó simításokat. Nem nyert az sem, kapott hideget-meleget. Leginkább azt kifogásolták benne, hogy minek a Balaton, a Fertő és a Tisza-tó mellett még a Bodeni-tavat is vizsgálni.
Most meglátjuk megint. Változtak a feltételek, már csak két évre pályázom, gyakorlatilag a bécsi fizetésemnek megfelelő feltételekkel. Nagyon készültem rá. Még tavaly novemberben, kint Bécsben voltam egy pályázatíró szemináriumon, emlékszem, onnan már úgy jöttem ki, hogy tudtam, nem nyer az aktuálisan beadott anyagom. Most részletesen áttekintettem az akkori útmutatásokat. Hetekig csak jegyzeteltem, cikkeket olvastam, aztán leírtam a projektet, először egy oldalban, aztán négy oldalban, aztán elkezdtem kitölteni a tizenöt oldalas űrlapot, apránként. Színes ceruzával, papíron megterveztem az ábrákat, két-három változatban, mire véglegesítettem nagyjából. Hétfőn (éjjel kettőkor) készült el az első olyan változat, amely már megfelelt a formai követelményeknek. Körbeküldtem gyorsan kollégáknak, barátoknak, köztük egy projektmenedzser hölgynek, aki a bécsi együttműködésünkben volt benne. Ő nagyon részletes visszajelzéseket küldött: kinyomtatta az anyagot, tollal a margóra firkált, azt szkennelte be, és küldte át. De nagyon hasznosnak tűnt.
Javítgattam, csiszolgattam, formázgattam szépre, olvashatóra, igazra, bíztatóra. Túl hosszú lett: ma reggel még a tíz oldal helyett tizenkettő volt.
Végigmentem rajta, és minden mondatból szigorúan kihúztam egy-egy szót. Tíz és fél. Megnéztem azokat a bekezdéseket, amelyek rövid sorral végződnek, itt még egy-egy szó eltüntetésével, átfogalmazásával egész sorokat lehetett nyerni. Végre stimmelt az anyag, ma délután egykor (ötkor volt a határidő, mint kiderült, másodpercre). Feltöltöttem a rendszerbe azzal, hogy ha még újabb változatot nyújtok be, az majd felülírja.
Kinyomtattam otthon (az intézetben aktuálisan nincs pénzünk nyomtatópatronra), bevittem, leültem vele meg egy piros ceruzával. Torkig tele lett piros átfirkálásokkal, és eltelt még egy óra. Átírogattam az űrlapban az anyagot, zölddel pipálgatva a papíron a javításokat. Eltelt fél óra, és három sorral hosszabb lett az anyag a kelleténél. Egy órával a vége előtt találtam még egy etikai problémát, amit nem érintettem az ezzel kapcsolatos beszámolómban (nem elég, hogy védett területeken tervezek dolgozni, de nyilatkoznom kellett, hogy nem gyűjtök védett növényeket). Fél órával a határidő előtt telefonáltam a magyar projektirodán egy kedves hölggyel, nem volt egyértelmű, hogy az egyik űrlapon hova kell tenni az x-et. Két másik kollégát hívott fel, végül az Akadémia nemzetközi osztályán valaki tudta. Az utolsó tíz percet azzal töltöttem, hogy kivastagítottam a kitöltési útmutató által javasolt kulcsszavakat, hogy könnyű dolga legyen a bírálóknak. Öt perccel a vége előtt észrevettem egy hibát az egyik ábrában, nosza, elő a powerpoint-ot, amiben csináltam, javítsunk helyesírást, mentés képként, beszúrás Word-be, mentés, konvertálás .pdf-be.
Feltöltöttem az anyagot, még volt két és fél perc, elolvastam még egyszer. Az egyik táblázatcímben hiányzott egy kettőspont, kijavítottam, elmentettem. Átalakítottam .pdf-be, feltöltés - és itt elakadtam, már vége volt.

Szóval a végső változat a 7.11-es verziószám (az első a 0.1-es volt), ez került fel, ez megy majd a bírálóknak. Ha nyer, fantasztikus kutatói blogot leszek kénytelen írni, beutazni fél Európa nádasait, igazi világmegmentő biológussá kell válnom. Ha nem nyer, megpróbáljuk legközelebb.

Idekívánkozik egy régi plakát valami túlélőtúrát lehetett egy üdítővel nyerni ( "Ha nem nyersz, azt túléled! És ha nyersz?!") de sajnos nem találtam róla képet, ez még az internet előtti időkben volt.