Nagyon izgultam, szervezkedtünk sokat a titkár sráccal, túra, hajókirándulás, előadóterem, minden kialakult.
Aztán tegnap reggel tizenegykor bekanyarodtak egy nagy busszal az intézetbe, kiszálltak, hunyorogtak a napsütésben, csodálkoztak. Ilyen szép helyen még sosem voltak - mondták; szétszóródtak a vendégházba, aztán felvittem őket busszal a falu másik végébe a focipályához. Innen kirándultunk velük fel az Óvárba, le a barátlakások mellett. Nézték, fotózták a panorámát, kérdezgettek engem kőzettanról, tektonikáról, történelemről, mindenféléről. Lesétáltunk a kikötőparkon át vissza az intézethez, volt még idő ebédig, úgyhogy hatan-nyolcan (ahányan fürdőgatyát hoztak) be is csobbantunk az utolsó megmaradt stégről. Kiúsztunk a bójákig, jó friss volt a víz, irigykedve néztek a többiek. Én is velük ebédeltem, el is csakliztam a mi asztalunk számára az utolsó két megmaradt sütit, ha már szót értettem a pincérrel (az egyik portásunk vett inget és nyakkendőt, ő ugrott be az "alkalomra", alig ismertem meg). Tudtam, hogy ezután beszélgetés van nekik soron, felvittem a tanszékvezetőt, Wolfgangot az előadótermünkbe. Mi ott szoktuk tartani az intézeti röpgyűléseket, eligazításokat. Ez nem jó, mondta, ilyen széksorokból nem lehet jól beszélgetni. Tárgyalónk nincs?
Dehogynem, megmutattam neki a kis tárgyalónkat, de végül a könyvtárba telepedtek be nagy boldogan a hosszú asztalok mellé. Egy bevezető előadásban elmondta a főnök, hogy emberemlékezet óta ez a legjobb évük, mindenki büszke lehet magára, jól teljesítenek. Aztán elővett néhány fontos témát (globális trendek, munkaerőpiac az egyetem után, munka-magánélet egyensúlya, az egyetem céljainak változása és még valami), és kiscsoportokra oszlottak, ki-ki aszerint, hogy miről akart beszélgetni. A park különböző részein meg a toronyban telepedtek le, én meg mentem vissza a számítógépemhez, készülni a jövő heti konferenciára.
Roniékkal vacsoráztam, és fektettem a gyerekeket, utána visszamentem hozzájuk a vendégházba borozni. Megint kérdezgettek. -Tényleg itt dolgozom? -Melyik itt a kutatóintézet? -Ez?! -Itt lakom a faluban? -Itt, az utca túloldalán?! és végül -Hogyhogy kijöttem Bécsbe, ha már előtte is itt dolgoztam?
Aztán, ahogy egyre sötétedett, kiültünk a teraszra, vicceket meséltek a Belgákról, a Burgenlandiakról, a Mühlviertel-iekről, apácákról, ahogy kell. Fél tizenkettő körül mentem haza.
Ma délelőtt én megint dolgoztam, ők tovább beszélgettek, mindenféle fontos adminisztratív dolgokat veséztek ki egy nagy körben a füvön ülve. Ebédre megint csatlakoztam, terveket szőttünk Norberttel. Dicsérték az ennivalót nagyon. Ebéd után volt egy kis izgalom: öt laptop-ot hoztak magukkal, az egyik eltűnt. Eléggé aggódtam, tegnap éjjel a könyvtárban hagytak mindent, nem volt zárva.. Aztán persze előkerült, ott volt végig az ebédlőben. Néhány kollégát bevittem a laboromba, azt is megcsodálták, hogy milyen tágas meg napfényes, hogy erkélyem van meg "ülőgarnitúrám", hogy erős számítógépeim és műszereim vannak, meg hogy szépek a poszterek a falon. (Köszönjük, Mota!)
Ebéd után kisétáltunk a kikötőbe, sétahajózni. A Szántód nevezetű hajó volt a miénk, nagyobb volt a kelleténél, de ez volt állítólag a legolcsóbb. Mindenki felzsúfolódott persze a tetőre, ragyogott a nap. Megmutattam a főhercegi nyaralót, átmentünk Földvár felé a szoroson, ámultak-bámultak, hogy milyen nagy a Balaton.
Aztán kikötött a hajó, felzsúfolódtak a buszra, elköszöntek kedvesen, és kigurultak.
Azóta megint hiányoznak. Nagyon jó volt két napra megint látni őket, és hozzájuk tartozni. De még jobb volt látni, hogy jól érzik magukat itt, hogy komolyan veszik az intézetet. Nekik nincs ilyen szép, patinás épületük, nagy könyvtáruk, elegáns vendégházuk, tágas szobáik, ők (mármint a tanszék) legalább ötven évvel fiatalabbak, mint az intézet. Talán most voltam először maradéktalanul büszke arra, hogy itt dolgozom.
Amikor hazaköltöztünk, visszalépésnek tűnt "nyugatról" hazajönni a magyar valóságba. Most egy percig sem láttam a volt kollégáimon, hogy visszalépésnek tartanák azt, hogy én itt vagyok. Sőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése