"Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közelében,
három nyulak összegyűltek..."
Az alvósállatok könnyen elbújnak, hiszen mindenhova viszik őket a kicsik. Akkor aztán kezdődik az állatot hangosan és egyre határozottabban követelő gyermek körül a keresés, volt már, hogy az egész Vidra-csapat a Macit kereste, vagy csak mi, de napokig, nem túl jó móka. Bár vicces, amikor pár órán át egy másféléves szemszögéből próbáljuk átkutatni a lakást, merre mehetett, onnan mit láthatott, mit érhetett el, hova fér be a jószág, mit gondolhatott ez a kölök...
Jancsinak éppen ezért Andris kapásból két nyuszit vett, az "A"-nyulat, és a "B"-nyulat, őket váltogatjuk, ami nagyon praktikus, mert így akár naponta moshatom az ágyból asztalra, homokozóba, fürdőkádba, szájba, láb alá kerülő aktuális nyuszit, ott a másik. Ráadásul biztonságban is érhezhettük magunkat, a "B"-nyúl helye stabil, a szekrényben mindig ugyanott, legrosszabb esetben a teregetőállványon megtalálható, ha az "A" bújkálna.
A múlt héten, aznap, amikor a nagyszülők hazahozták Erzsót és Misit a Zlinszky-táborból, még mindkét nyuszi megvolt, az egyik Jancsinál, a másik törelmesen várta a mosást a szennyeshalmon, ami a többhetes mindenefelé utazás miatt elég tekintélyes méretűre nőtt. Jancsi egyszercsak mindkettővel a kezében jelent meg, amit nem szeretünk, tartunk tőle, hogy ha sokat van nála egyidejűleg a kettő, akkor követelni fogja, hogy mindkettő nála maradhasson, és akkor már nem biztonsági tartalék, hanem plussz odafigyelnivaló lesz a "B". Andris el is vette a fölösleges piszkosabbik nyulat, és visszatette a szennyesbe. vagy mégsem?
A nap ment tovább, éjszaka megvolt a nyúl, a másikra nem is gondoltunk. Délután sétáltunk a parkban, játszottunk a kertben, a lakásban, az alvás után még biztosan megvolt, emlékeim szerint még a park után is, de aztán... aztán eltünt, és nem is került elő. És a másik sem, amiért magabiztosan nyúltunk a feltételezett helyére. Hiába borítottuk ki a szennyestartót háromszor, kutattuk át a lakást, az összes csukható dobozt, a wc-t (Jancsi néha oda is bedobja, ha valaki nyitva felejti az ajtót), a szemetest (amibe naponta bedob valami játékot, résen kell lenni), a lakást újra, a szennyest újra, nem jött elő egyik nyúl sem. Jancsi sírt, rimánkodott, próbálta kimondani, hogy nyuszi, kaparászott maga körül az ágyban, többször álomba sírta magát, de félálomban újra kereste maga körül, és újra sírva fakadt, hosszú este volt. Éjjel még kimentem az esőben a parkba, hátha megtalálom, de nem sikerült, sötét is volt, rejtő színűek ezek a nyulak, és meg is lepődtem volna, ha ott találom, mert a park felé úgy indultunk, hogy Jancsi egyik kezét én, a másikat Erzsó fogta, vagyis logikusan semelyikben sem volt nyúl. Nem lett meg. Az én szívem is szakadozott, Andris is mérges volt már, Jancsi lassan tartósabban elhallgatott, elaludtunk. Andris még megjegyezte, hogy akkor fogom megtalálni a nyulakat, amikor már megrendeltem a pótlást.
Másnap rengeteg keresés és némi sírás után (Jancsi sírt, én azért ennyire nem akadtam ki) meg is rendeltem a "C"-nyulat. Egye kánya, ha ettől kerülnek elő, én kifizetem, csak siessenek, mert még egy ilyen éjszakát nem akarok. A nagyobbaknak beígértem egy tábla csokit, ha megtalálják, ezt lealkudták egy kinder-tojásra, mert abban játék van, belementem, mert csoki viszont kevesebb van benne. Titokban reméltem, hogy igazándiból tudják, hol vannak, akár azt is el tudtam képzelni nagyon nehezn, hogy ők rejtették el, bár mindketten tudják, hogy ez mennyire fáj, és Misi olyan kedvesen ajánlott fel a maga kedvenc kutyusát Jancsinak a nyúltalan-nyugtalan éjszakán.
A piszkosabbik végül alőkerült. Kétségbeesésemben a legvalószínűtlenebb helyeket is átnéztem, azokat, amiket csak felnőtt ér el, még Erzsó ágyából dobva sem tehette oda gyerek a nyuszit. És ott volt, két társasjáték között a legmagasabb polcon. Andris emlékezett is, hogy abban a pillanatban a két nyuszit látva csak az volt a fejében, hogy az egyiket eltüntetni, lehet, hogy felfelé hajította...
A nagyok közt gyász, hogy nincs Kinder-tojás, de ugye adok az én jutalmamból? Adtam. De még a másik nyusziért folyt a küzdelem.
Pár nap múlva ázva-fázva, még koszosabban, de épen találtuk a küszöbünkön. Hol lehetett, ki hozta vissza, azóta sem tudjuk. Csak azon gondolkoztunk el Papival egy sms-váltásban, hogy akkor ők most Kaninchen, vagyis üregi nyulak, vagy Hasen, vagyis mezei nyulak. A gyártó szerint Hoppel Hasen, ami a magasra ugrást magyarázza is...
A "C"-nyúl pedig ma érkezett. Ki sem bontjuk, ha többet nem vész el a két használatos egyszerre, akkor eredeti csomagolásában várhatja, hogy odaajándékozzuk majd egyszer a messzi jövendőben Jancsi menyasszonyának. Vagy neki magának.
"...Ezalatt a nyusziházban,
fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen,
összebújva békességben"(Zelk Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése