Kiszolgálós hétvége

   Ezt a hétvégét Andris nagyon-nagyon, még annál is joban várta. Eljöttek Bécsből a Parkouros barátai öten, és egész hétvégén edzettek, fürödtek, grilleztek, aludtak. Nagyon jó volt, de majd ezt Andris megírja. Kedvesek voltak, barátságosak, elég fiatalok - 16-tól 28 évesig.

   Én kicsit nehezen szabadultam fel, vagy mondhatni nem is. Pedig igyekeztem nagyon, de sok volt a nyüzsgés, a hétvége Andris félig-jelenlétében, az időpontok, amihez tartanom kellett magam, mert 6 ember számított a pontosan elkészülő ebédre. És mindegy, hogy a három gyerek alszik, játszik vagy zokog éppen körülöttem, pár dolognak meg kellett lennie.

    Az első a takarítás volt megint. Elég fáradékony vagyok mostanság, teljesen örömteli okból, de nekem este kilenckor végem. Andris segít hetek óta, ahogy csak tud, hogy ne dőljön össze a rendszer. A lakás úgy-ahogy rendben is van, de ha arra gondoltam, hogy osztrák fiatalok jönnek hozzánk, akkor nem találtam olyan apróságnak a polcok tetején a porréteget, a felületeken lerakódó könyvkupacokat, a rendetlenséget a csukott ajtók mögött a számítógép körül. Nem, utolsó nap, amikor Andris már úton is volt, hogy Bécsből házhozszállítsa a barátait, én tisztaságot AKARTAM teremteni. Aztán csak kimentem a három gyerekkel a parkba, ahonnan sosem jövünk haza időben. Jó is volt nagyon. De amikor végre lefeküdtek a kicsik, nagyon intenzíven haladtam. A végeredmény: tiszta lakás - csak felporszívózva, nem felmosva; üres felületek, de kit érdekel a számítógép környéke; a húst elég lesz holnap bepácolni; huh, megszáradt a harmadik duplalepedőis, de jó; gőzölög a darázsfészek és a vaníliahab, jöhetnek.

    A gyerekek teljesen oda voltak, hogy a sokat emlegetett nevekhez tartozó arcokat is megismerhetik! Erzsó boldogan ábrándozott (németül), alig várja, hogy reggel hallja, hogyan ugrálnak a nagyszobában a parkourosok! Elmagyaráztam, hogy csak ők szoktak a szobában parkourozni, a felnőttek ehhez kimennek a házból.
    Reggel a lelkes banda felkelt napfelkeltét nézni, aztán rögtön edzettek egyet, jöttek reggelizni, újabb edzés, ebéd, és jó hosszú délutáni alvás következett. A gyerekeket megpróbáltam a lehető legcsendesebb üzemmódba állítani, hogy a nagyszobában alvásra alkalmas hangerő legyen. Mi átköltöztünk ugyanis a gyerekekhez, hogy a felfújható matracokon és a mi ágyunkon kényelmesen lehessenek a vendégek, ha cipőkanállal is, de befért minden a nagyszobába.
Én délelőtt az ebédet és az esti sütögetést készítettem elő, a gyerekek drágák voltak, alig zargattak, még Jancsi is boldogan játszott a nagyokkal órák hosszat. Andris ebéd után elvitte Jancsit sétálni, a nagyok pedig körülöttem játszottak, de én is alhattam egy kicsit. Aztán Andris elszaldt Füredre az otthagyott autóért, mi kimentünk a gyerekekkel a parkba, s nemsokára megjöttek a vendégek is, a délutánt, estét együtt töltöttük. Közben felfedeztük, hogy van egy boldog párocskánk is, meg egy alakulóban lévő, akik sajnos másnap kicsit fancsali képpel, és külön mászkáltak, nem sikerülhetett túl jól a beszélgetés a csillagos ég alatt... 

   Vasárnap egyedül mentem a három gyerekkel misére. Így csak a kiskápolnába mertem menni, Jancsi nem mindig bírja csendben végig a misét, és ha nem csak vele foglalkozom, akkor Misi sem. A kiskápolnában viszont meghatóan jók voltak. A többi játszadozó gyerek között ültek a helyükön, mondták a szovegeket, figyeltek. Drágák voltak tényleg. Fagyiztunk is nagyot, a nagyok két gombócot kaptak, Jancsi  meg egy tejszínhabbal töltött tölcsért, amit nagyon kedvesen pont a pereméig töltött fel a fagyis néni, megkímélve ezzel a frissen mosott hajamat a hátamon utazó, tejszínhabot még kissé felelőtlenül kezelő Jancsitól.
  Otthon megint hatalmas ebédfőzés, persze időre, ha nem készülök el, nem érnek időben vissza Bécsbe, és Andris nem jut el az esti grinzingi misére, ráadásul haza is még később jut.  Ezt már a gyerekek sem viselték túl könnyen. Ráadásul a délelőtti edzésről hazatérő csapat nem vitte át őket a parkba, amikor csobbanni mentek - amit meg is értek, de ettől még nagyon jó lett volna...

   No, de mindennel együtt nagyon örülök, hogy itt voltak, tényleg kedvesek voltak, örültek mindennek, segítettek, ahol tudtak, és Andris úgy örült nekik! A gyerekek is azt mondták, hogy minden megérte, "sokkal jobb úgy, ha itt vannak". Egy-egy lyen túlterelt hétvége után megint tudom értékelni az eseménytelen hétköznapokat, várom a holnapit... És Andrist, aki még nem ért haza.