-Igen, de jó, hogy felébredtél, Isten éltessen, jó reggelt!
Nagyon várta már a születésnapját Erzsó, napok óta számolt, még négy nap, még három, kettő, másfél... Ma persze alig tudta kivárni az ünneplés egymás után következő részeit, egész nap a nyomomban volt, a "mikor már"-kérdéseivel. Mert azt, hogy mit vár, nagyon jól tudta. Olyan, mint én, érdemes a kis vágyait figyelembe venni, jó előre megtudni, és valóra váltani, attól a legboldogabb. Sokkal jobban örül egy kicsi ajándéknak, amire vágyott, amit emlegetett, mint egy hatalmasnak, ami eszébe sem jutott. Szerencsére ezt már kitapasztaltuk, és ennek tudatában készültünk.
Az első meglepetés az volt, hogy ebéd az ő kedvencét készítettem, Wiener Schnitzel mit Pommes, vagyis rántott hús sültkrumplival került az asztalra. Ráadásul választhatott, hogy milyen gyümölcslé legyen mellé, ami nálunk mostanában ritkaság, egyáltalán nem szoktunk ilyesmit vásárolni. Boldogan nyugtázta, hogy "ezt csak az ő kedvéért sütöttem".
Délután a titkos tortakészítésen kívül be kellett mennünk Füredre, mert az egyik fő ajándék az volt, hogy kilövettük Erzsó fülét, egy helyes kis fehér virágot kapott bele. Mukkanás nélkül tűrte, előtte párszor elmondta, hogy azért tart tőle, hogy milyen lesz, dehát az ujjbegyen szúrást is kibírta a gluténérzékenység-vizsgálaton, ez is menni fog. Az ölembe ültették, fogta a kezemet, és meg se mozdult. Az első szúrás után kicsit küzdött, hogy könnybe ne lábadjon a szép szeme, de halkan megköszönte, hogy szépnek neveztem. A másodiknál már erősebb volt a felszabadultság, hogy túl van rajta, és az öröm, hogy a tükörben ő is nagyon szépnek látta magát. Boldogan mentünk haza az esőben - a biciklim leeresztett kereke miatt hála Istennek, autóval.
Ezalatt Andris volt otthon a fiúkkal, még egy órácskára visszament utána dolgozni, de hat előtt hazajött, hogy ünnepelhessünk.
Kicsit körülményes három gyereket lefoglalni úgy, hogy nem érek rá, mert tortát kell készíteni, ebédet főzni, ajándékot csomagolni. Mindezt a nyári szünet és az eső jócskán megnehezíti. Szerintem még soha ilyen hosszú mesenézős időt nem kaptak, mint ma. Még szerencse, hogy ezzel erre a hétre el is fogyott a számítógép-engedélyük. Azért játszottak is, Jancsit is kedvesen igyekeztek lefoglalni, neki persze nem tetszett, hogy nem jöhet-mehet a lábam és a lakás összes többi pontja között szabadon, a szokásos "ne mancsolj a wc-be", "ne pakold ki a konyhaszekrényt", "ne szedd szét a síneket" mellé most csukott ajtókat is kapott szegénykém, mert nem értem rá kivenni a kezét a wc-ből, és visszapakolni vele és utána a konyhaszekrénybe. A gyerekszobában a nagyoknak kellett alkalmazkodni, és a sínek ma meg sem épültek.
Mire Andris hazaért, én is elkészültem az Erzsó által kívánt marcipános epertortával, százszorszéppel a közepén. A szív alakot a tavaly tortájánál kérte, de nem volt nálunk a forma, így csak idén valósíthattam meg.
De Erzsó szeme a tortán akadt meg, és míg mi énekeltük, hogy Áldjon meg Téged az Úr, odasúgta, hogy nem ilyen hatalmas százszorszépre gondolt, ezt nem fogja tudni egyedül megenni, a sárga közepét megkaphatja a Misi. Egyébként megilletődve hallgatta, aztán boldogan elfújta az összes gyertyát. Szinte biztos vagyok benne, hogy az ezután magában kimondott kívánság perceken belül teljesült.
Nagyon örült a Czirmos Nagymamától és Papitól érkezett csomagnak, és a benne rejlő apróságoknak egyenként. A nagy ajándék megint Lego volt, azzal is telt az este, felült vele az ágyába, és elkezdte teljesen egyedül összerakni.
- Mama, ne segíts!
- Jó, nem segítek, ügyesen rakod egyedül is.
- De akkor ne is nézd, mert biztos, hogy valami segítés-féle fog az eszedbe jutni!
A nap legszebb része az ünneplés utáni szabad óra volt, Erzsó boldogan építkezett, Andris a két fiúval küzdött, persze Misi kezdeményezésére, de már Jancsi is veszi a lapot, most szabad csipkedni, rávetődni keresztbe, még talán megharapni is a Papát, aztán lehet menekülni, és kacagni, amikor elkapja. Én pedig ültem a díványon és gyönyörködtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése