A láva

Roni egész éjjel nem aludt, betegen ébredt, a hétvégén megint dolga lesz, muszáj lesz meggyógyulnia. Ha én dolgozom, ő 4 gyerek között elég nehezen tud pihenni, muszáj volt kivinnem őket a házból. Jó. Már amúgy is ezer éve szerettem volna menni a Mencshelyi (Dörgicsei) Halom-hegyre, már Cholnoky is megírta, hogy innen van a legszebb panoráma a Balatonra, Ronival ezelőtt nyolc évvel már jártunk ott, és most hangos tőle az internet, hogy milyen izgalmas az új vulkán tanösvény. Ilyen előnyökkel jár, ha az ember olyan környéken jár, amiről rendszeresen szólnak a túrablogok.

A kötelező group selfie

Elég az hozzá, hogy beraktam az összes gyereket az autóba, elgurultunk Mencshelyre, egyáltalán nem találtuk meg a parkolót, hanem valahol a szőlőben lecsaptam az autót, és indultunk fölfelé. Babahordozóról szó sem volt, most már a két éves Oszkár is önállóan és büszkén túrázik. A nagyok bakancsban feszítettek, hogy a jövő heti (remélem) Tátrára be legyenek járatva a cipők. Először is találtunk egy régi fajta kerekes kutat, úgyhogy mindjárt megmutattam, hogy is lehet ebből vizet húzni és inni. Aztán már fölfelé menet szemet szúrt Misinek, hogy itt bizony "habosak" a kövek. Valóban, fekete, likacsos bazalttufa kavicsok szegélyezik az utat. Elmagyaráztam a csapatnak, hogy itt bizony egy igazi (kialudt) vulkánon járunk, és lelkesen keresték a habosabbnál habosabb köveket, teltek a zsebek már az első métereken. Tűzött a nap, ragyogó kék volt az ég, és nemsokára fönt voltunk a csúcson, ahol mindenféle szép kőzetminták meg ismeretterjesztő építmények fogadtak minket, meg persze a kilátó. A kilátónak lécekből van a padlója, lelátni rajta keresztül, ez nagyon félelmetes volt :~). A kilátás viszont nagyon szép, pláne, hogy a kilátó alatt ki vannak rakva kövekből a Balaton-környéki vulkánok térképszerűen, és ezek közül jó sokat meg lehet keresni élőben is (Fonyód, Szigliget, Boglár, Kab-hegy, Tihany, Csobánc, Badacsony, Szent-György-hegy stb). Kézről kézre járt a távcső, találtunk egy kombájnt a szembe levő domboldalon (a kombájn nagyon népszerű, amióta Szemesen közelről is megnéztünk egyet), aztán leereszkedtünk a kilátóból, és elindultunk az autóban hagyott ebéd irányába. Na jó, nem egészen pontosan, mert akkor már egy másik ösvényt választottunk, mint amin feljöttünk.

Oszi és a vulkán

Ez az ösvény pedig egy egészen izgalmas, meredek, görgeteges felhagyott bányába vezetett minket, pontosabban az ösvényről letérve ehhez át kellett mászni a korlát alatt és leereszkedni a görgetegen... Itt aztán többféle kőzet (salakos, buborékos és tömör bazalt), páfrány és moha várt minket, ráadásul a gömbölyű vulkáni bombákból gömbhéjszerűen levált, tálszerű köveket is találtunk. Jó nagyokat. Persze Erzsó egyből haza akart hozni egy ilyet, én meg vitatkoztam velük, mondván, hogy nemzeti parkból, ráadásul lezárt területről nem gyűjtünk csak úgy kőzeteket, ezt még az utánunk jövő látogatók is látni fogják akarni. Ez önellentmondás, mondták a gyerekek. Le akartam zárni a vitát, azt mondtam, hogy Magyarországon minden, amit a föld alatt találunk, a Magyar Állam tulajdona, nem vihetjük haza a kő-tálakat. De a mi házunk is a Magyar Állam tulajdona, hát oda csak hazavihetjük, mondta Misi. Elhoztuk a spéci köveket, telehátizsákkal jöttem haza.
A tanösvény többi része is szuper, ember nagyságú maketteken, kövekből kirakva magyarázzák el, hogy hol és mikor milyen kitörés történt, amit aztán a valóságban, a feltárt bánya oldalán is látni lehet, még egy óvodás is megérti. Külön teszteltük Jancsin, egész jól el tudta magyarázni, hogy hogy történt a vulkánkitörés, és milyen fajta lávák voltak.

Ebéd az autó árnyékában

Lementünk az autóhoz, leültünk a fűbe, megettük a szendvicseinket, aztán irány Misi lovasíjász barátja, akinek a szülinapjára voltunk meghívva. Persze tejbe-vajba fürösztötték a gyerekeket, volt medence, trambulin, fakardok, pizza, és persze lovaglás. Jancsi és Oszi is kipróbálták.

Roni estére már jobban van, gyorsan elszaladt Erzsóval, hogy beváltsák a kitűnő bizonyítványáért az iskolától kapott ingyen cirkuszjegyet. Megígérte Erzsónak, hogy ketten mennek.
És visszatérve a lávára, van, aki nem ismeri ezt a gyöngyszemet?