Ahogy ott ballagott a tó partján a zsombékosban, pörgetve-forgatva a fidget spinnert, talált egy gémeskutat. Belenézett, hogy van-e benne víz, meg vödör, de ahogy a kút fölé hajolt, véletlenül beleejtette a fidget spinnerét a kútba. Hej, nagyon nekibúsulta magát a biológus. Leült a kút kávájára, nézte a naplementét a Schneeberg mögött, a nádas fölött, és potyogtak, potyogtak a könnyei.
Ahogy ott búslakodik, nagy kvakkogással előmászik a kútból egy zöld varangy, de akkora, de olyan csúf, hogy olyat a biológus még a Tisza-tavon sem látott. Azt mondja a varangy:
-Hallod-e, te biológus, tudom én, hogy miért búsulsz!
-Haj, honnan tudnád azt, te egyszerű állat, mikor én magam sem tudom se szerét, se számát a bánatomnak! Nem is tud rajtam segíteni senki emberfia, hát még egy olyan rücskös földben lakó jószág, mint te!
-Megmondom én, te biológus! Azért búsulsz, mert elvesztetted a tizenöt hetes kisbabádat, nem haladsz a cikkeiddel, hiányzik a feleséged, és a fidget spinneredet, amit a feleségedtől kaptál, most ejtetted be a kútba! Igazad van, hogy az elsőn nem tud segíteni senki emberfia, a másodikon csak te magad tudsz segíteni, a harmadik voltaképpen nem baj, csak szomorúság, a negyediken viszont szívesen segítek, visszahozom neked a kútból a fidget spinneredet!
-Hej, te csúnya vízi állat, bizony ha visszahoznád a fidget spinneremet, akármit is kérnél tőlem érte, azt én megadnám neked!
Na, a béka nem kérette magát tovább. Beleugrott a kútba, és kisvártatva hozta a szájában a fidget spinnert. A biológus megörült, felkapta a műszerével együtt, és szaladt az intézet felé. De a béka sem volt rest, azt brekegte utána:
-Kvak-kvak, az a kívánságom, hogy vegyél be társszerzőnek a legközelebbi cikkedbe! Nem felejtettem el, amit ígértél!
Haj, mindjárt elbúsulta magát a biológus megint, mert a legközelebbi cikke egy forradalmi és világrengetõ cikk volt, amit egy nagyon híres kutatócsoporttal írt már január óta, és már így is nyolc társszerzője volt. De mint volt mit tenni, ment a professzorhoz:
-Professzor úr, nagy butaságot csináltam.
-Hát aztán mit csináltál, kedves fiam?
-Megígértem egy békának, hogy társszerzõ lehet a cikkemben.
-Hát, fiam, te vagy az első szerző, azt veszel be, akit akarsz, de ha társszerző lesz, olvassa is el, és írjon hozzá, amit tud.
Így is történt. A biológus nagy nehezen készre írta a cikket, és ment a gémeskúthoz. De csak úgy ímmel-ámmal, a tabletjén mutatta meg a békának a kéziratot, meg sem várta, hogy mit válaszol. Hanem aztán a leadásnál bajban volt, mert nem tudta a béka nevét, vissza kellett mennie a gémeskúthoz megkérdezni.
-Quaxichang - mondta a béka - de szerintem nem stimmel a statisztika a cikkben. Ha gondod lenne vele, hozd el az adatokat, nekem a kisujjamban van a Bayes-i légykapás, és már anyukám is R-ben altatott el ebihal koromban. De a biológus nem válaszolt semmit, így a béka sértődötten elmerült a kútban. Összekészítette a fájlokat, leadta a cikket, (Quaxichanghoz beírta, hogy Biologische Station Illmitz), és igyekezett nem gondolni a békára.
Teltek-múltak a hónapok, nyárból ősz lett, az őszből hideg tél, a télből virágos tavasz, és egy májusi délutánon megjött a bírálat. Hanem nagy volt a szomorúság: a cikket elutasították; azt írták a bírálók, hogy nem stimmel a statisztika. Ment a biológus a professzorhoz:
-Mit csináljak most már, Tanár úr?
-Hát, fiam, amit tudtunk, beletettünk, mi is éreztük, hogy nincs rendben a statisztika, de mi csak a frekvencia-alapú statisztikához értünk, és ide igazából Bayes-i módszerek kellenének.
Mit volt mit tenni, a biológus fogta az adatokat, feltöltötte a laptopjára, és kisétált a gémeskúthoz. Ott ült a káváján Quaxichang, mintha csak megsejtette volna, hogy mi történt.
-Na gyere, te rusnya földi állat, nézd meg akkor az adatokat! Bizony igazad lett! - mondta szomorúan a biológus, és pörgette az ujjai között a fekete fidget spinnert. A béka odaült a laptop érintőlapjára, a fenekével tologatta az egeret, és mind a négy lábával gépelt egyszerre. Egy fél óra sem telt belé, már végig voltak számolva az adatok, készen voltak a grafikonok, még a szignifikanciaszintek konfidenciaintervallumai is ott sorakoztak, sőt a kód is ott volt szépen kommentelve a cikk függelékéhez. Irodalomjegyzékkel. Szaladt a biológus a laptoppal, de azért most már utólag, emailben megköszönte Quaxichangnak a segítséget, sőt utolsó előttiből előrerakta harmadik szerzőnek. Szerencsére a konklúziók nem nagyon változtak, nem nagyon kellett a cikket átírni, de olyan szép volt már a statisztika, meg olyan forradalmi és világrengető volt a cikk, hogy a biológus a Nature Ecology and Evolution-ba adta be a cikket.
Teltek a hetek, hónapok, de azért innen már őszre megvolt a bírálat: a cikket elfogadták, sőt még kibővítették az oldalszám-limitét, és külön felkérték a szerzőket, hogy a készülő statisztika könyvbe írjanak egy fejezetet. Na, szaladt boldogan a biológus a gémeskúthoz! Ott várta a kút káváján a béka, a nyakába ugrott, és onnan olvasta a laptopon az elfogadó e-mailt. Amikor aztán a biológus örömében egy puszit akart adni a békának, az valahogy úgy ugrott oda, hogy a nagy rusnya szájára kapta a puszit. De akkor aztán megrázkódott, és egy olyan gyönyörűséges karcsú hosszú hajú kínai doktoranduszlánnyá változott, amilyet a biológus még az EGU-n sem látott, de még az InterGeo-n sem.
-Köszönöm, hogy megszabadítottál az átoktól! Képzeld, informatikus hallgató voltam a Shanghai School of Computational Sciences-ben, amikor a témavezetõm, egy professzornő megirigyelte a tudásomat és a szépségemet, és átírta a szakmai önéletrajzot, amit az Akadémiai Ifjúsági Környezettudományi Pályadíj jelöléssel nyújtott be. Azt mondta nagy kacagva, hogy az átkot semmi sem törheti meg, csak az, ha egy társszerzőm megcsókol! Vegyél be a kutatócsoportodba, legyél a témavezetőm, én édes megmentõm!
A biológus igen elcsodálkozott ezen, de bemutatta Quaxichangot a következő tanszéki értekezleten a professornak, aki mindjárt rá is bízta a könyvfejezetet, de azért a biológust is bevették harmadik szerzõnek, meg is jelent a Springer kiadó gondozásában.
A biológus pedig hazament a Fertõ-tóról, és onnantól kezdve mindig csak a számítógépén elemezte a pontfelhőket, és soha többet nem ment a Fertő-tó partjára. A fidget spinner ma is megvan, Quaxichangból pedig híres professzor asszony lett a TU Wien-en. Aki nem hiszi, írja be a Google Scholar-ba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése