Péntekre Andris intézeti korizást szervezett, miután ellenőrizte a jég vastagságát, recsegését, szerkezetét. Már délután elkezdett készülni, főzött forralt bort, kikészített laptopot és hangszórókat a zenéhez, fényfüzért a part szélére. Kicsit lassan indult be a dolog, a megbeszélt időpontban csak a mi családunk és még egy lány volt ott, aztán érkeztek még többen. A jégre csak mi merészkedtünk ki a négy gyerekkel. Élmény volt, teljesen sima, átlátszó jég, alattunk mélyn, de nagyon tisztán láthatóan a kövek, Andris alatt halrajok riadtak el. Távolabb még volt nyíltvizes rész, de attól nagyon tűvolmaradtunk, a parttól csak max. 10 métert csúsztunk befelé. Este fáradtan, de nagyon "ne menjünk még, olyan jó volt"-hangulatban ráncigáltuk be az amúgy már megfagyni készülő csapatot.
Szombaton szokás szerint balettra indultunk Erzsóval. A reggel kicsit sietős volt, mert mindketten hajat mostunk, és mert a nagy falióránk sietett negyed órát - ez kellemes meglepetés volt, mikor az autóba ülve rájöttem, hogy innentől nem kell sietni. Míg Erzsó balettozott, én gyorsan bevásároltam, mert a múlt keddi vásárláskor még nem tudtam, hogy vendégeket is hívunk majd. Közben otthon Andris a fiúkkal fogadta a korizni érkezőket: Papiékat, Motáékat, nagynéniket és nagybácsikat.
Erzsóval töprengtünk, hogy hazaszaladjunk balett után gyorsan, hogy találkozzunk még velük, vagy menjünk el ebédelni külön, vegyük meg a farsangi jelmez anyagait, és aztán induljunk csak haza. Végül siettünk inkább, és nagyon jó volt látni mindenkit.
Amikor az ajtón beléptünk, azzal fogadtak, hogy "képzeld, Béla beszakadt!" Aznap hideg is volt, előző nap már koriztunk is sokat, teljesen meglepődtem. Tényleg beszakadt, rendesen, vízbeesősen? És igen. Gyorsan megkapaszkodott, és ki tudta várni, amig a partról besiettek a kikészített pallóval, és kimentették. Onnan még haza kellett korcsolyáznia. Remélem, az ijedelmen kívül nem lett más baja, nem hallottam azóta, megfázott-e, vagy teljesen ép bőrrel megúszta - a jeges Balatont...
Korán egyedül maradtunk, vendégeinknek már háromkor el kellett menniük. Erzsóval és Oszival gyorsan megvásároltuk az anyagokat, magának választotta, nagyon szép lesz. Otthon aztán legnagyobb sajnálatomra, de teljes egyetértésben úgy döntöttünk, hogy Andris vigye ki Erzsót korizni, a kisfiúknak elég volt a délelőtti - őket én fürdessem meg addig! Közben sűrű pelyhekben hullott a hó, de hideg is volt, vékony is voltmég a hóréteg, jót csúszkáltak rajta. A fiúk pedig vígan lubickoltak, már Oszi is stabilan ül-áll-négykézlábol a kádban, nagyon jókat játszottak.
Mire mindenki ágyba bújt, megérkezett Fegyi és Zsófi. Vacsoráztunk, beszélgettünk, az esti kenyér kelegetett, de mire kisült, már mind aludtunk, ébresztőórával keltem fel hozzá. Nagyon jó este volt, úgy szeretem ezeket a barátokkal beszélgetős békés estéket!
Másnap a tihanyi templomba mentünk misére, mert ott a kiskápolnában meleg van. Udvariban jobb, mert együtt lehetünk bent a templomban, igazáb részt vehetünk a szentmisén, de most ez is jó volt, és reménykedtünk, hogy szánkózni tudunk majd hazafelé. Sajnos addigra a havat letolták az útról, meleg is volt, ragacsos volt a hó. Itthon "gyors" ebédfőzés: a fánk nem készül el pár perc alatt, de nagyon finom volt. Délután Andris megnézte a jeget, és végül a két naggyal és Fegyiékkel felmentek a Belső-tóra, ahol még biztonságosan lehetett korizni. A gyerekek nem voltak túl lelkesek, nehezebb a latyakos, havas jégen. De a hétvége nagyon jó volt, örülök, hogy jutott ilyen jeges élmény is idén is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése