Mindeközben itthon

 Míg Andris az Eltén tartott tömbösített félévet, nekünk itthon folytak a hétköznapok. Voltam már egyedül a gyerekekkel, de ez mindig kihívás. Reggel mindenkinek fel kell öltöznie, Erzsó haja legyen rendben, reggelizzenek rendesen, közben maradjon jó hangulat. Végül induljunk el időben az óvodába az emeletes babakocsival, kétoldalt a két nagyobbacskával. Szerencsére végig gyönyörű idő volt, így mindenkinek nagyobb kedve volt elkezdeni a napot.
   A délelőttök a két kicsivel békések, sokat vagyunk kint. Kedden az intézetparkba mentünk homokozni, és Wettstein Andris jött velünk szembe, aki egy EKG-okosításon volt Tihanyban. Megörültünk neki, váratlan meglepetés volt. Délután már a nagyokkal együtt megint kimentünk, reméltem, hogy megint találkozunk. Meg is érkezett, és nagyot beszélgettünk, elaltatta a vállán Oszit, jó volt együtt.

   Szerdán és csütörtökön volt az óvodában a két anyák napi köszöntés. Illetve csak a nagycsoporté volt az oviban, négykor, amikorra máskor is menni szoktunk a gyerekekért. Nagyon vártam, Erzsó beharangozta, hogy nagy szerepet kapott, büszke volt nagyon. Indulás előtt Oszi három nap összegyűjtött adagját juttatta a pelenkájába, át is kellett öltöztetni tetőtől talpig. Ez pont elég volt arra, hogy bárhogy siettem, késve érjek az óvodába. Már az utolsó kanyarban tartottam, mikor telefonáltak, hogy jövök-e, mert csak rám várnak. Szaladtam, ahogy a lábam bírta, meredek az a hegy... Megvártak kedvesen, bevágtattam a két kisfiúval, Jancsi mögém ült egy kisszékre, Oszi az ölemben. Izzítottam a fényképezőgépet, de a használatban levő SD-kártyát Andris véletlenül magával vitte a laptoppal együtt, amit otthon találtam, az meg le volt zárva. Hogy miért, és hogyan, arra nem sikerült rájönnöm, itthon sem tudtam megnyitni, pedig tele van képekkel. Sebaj, a gépre is fért még pár kép. 

A gyerekek énekeltek, ketten verset mondtak, közben a csoport tévéjén megható pdf-eket vetítettek. Végül Erzsó kipenderült középre, háttal fordult a közönségnek a képernyő felé, a következő vetítés szövegét ő olvasta fel. Gyönyörűen, érzékenyen, meghatóan. Nekem is nagy élmény volt, de volt más szülő is, aki felhívott este, hogy mekkora hatással volt rá Erzsó felolvasása. A műsor végén csupa kisírt szemű édesanya mosolygott egymásra és persze a gyerekekre.

   A másnapi előadást a középsősök a hajóállomás kávézójában tartották, amit az egyik óvodás kislány családja vezet. Énekeltek, verset mondtak, aztán kávéztunk, beszélgettünk. Miska kicsit féltékenyen kérdezte, hogy az ő előadásukon is sírtam-e, de szerencsére igen, így őszintén válaszolhattam megelégedésére. Némi játszóterezés után a csoport visszaindult az oviba, Misi nagyon nem akart, de muszáj volt szegénykémnek. Gondolkoztam, hogy hazaviszem, de három gyerekkel felmenni Erzsóért nagyon sok lett volna.

Oszi meg aludt... Egyre többet mosolyog, békés, boldog baba. Már bőven hat kg fölött van két és fél hónapos korára. 

   A hétvégére Réka és Zsiga jöttek el, jó volt, mint mindig. :) Erzsó vasárnap is edzésre ment Veszprémbe, Teréz vitte, ezen a héten mindhárom edzésre ő fuvarozta nagyon kedvesen.

   A múlt hétvégén Balázs unokatestvérem esküvőjén voltunk, készült családi kép: