Kecskeköröm nap

 Ma volt Tihanyban a Kecskeköröm fesztivál. Már tegnap elhatároztuk, hogy megyünk rá, ezért nem is haragudtunk nagyon, amikor a gyerekek hajnalok hajnalán felébredtek, és nem hagytak minket tovább aludni. Na, azért az én jókedvemhez az is hozzáadott, hogy egy idő után Andris felváltott a gyerekek mellett, és visszaküldött aludni, amig az asztal reggelire készen lett.
 Már az asztalnál ültünk, amikor Erzsó elfúló hangját hallottuk a konyhából: "Papa, segíts!" Andris rohant. Szerencsére baj nem volt, csak Erzsó felemelte a húszkilós követ a konyhában, amit Andris nekem hozott egyszer régen. Letenni nem tudta egyedül, ahhez kellett a segítség. Aki sokat járt nálunk, az tudja, hogy a kő felemelése nálunk nagy dolog: aki fel bírja emelni, megkapja élete első bicskáját. Andris fordult is, és elővette a sokat hivatkozott cikkjéért kapott kis svájci bicskát, ezt kapta Erzsó. És hozzá egy papírra leírva a szabályokat, amiket a bicskával be kell tartani. Aláírta, megértette, megkapta. A kertben gyorsan el is vágta a kezét, de nem vészesen, ezt is meg kell tanulni. Nagyon boldog volt, fűnek-fának eldicsekedett a szép kis bicskával, amit mi igyekeztünk leállítani.

   Késő délelőttre sikerült felkerekednünk, és felbicikliztünk a Belső-tó partjára. Ezt az utat Erzsó már nehézség nélkül bírja, ami azért nagy szó, mert a szerpentinen felfelé nem könnyű tekerni, hosszú is az emelkedő, és kevés a hármas váltó a kis biciklijén.
   A fesztiválon volt mese, pásztorkutya bemutató, májusfa-mászás, és persze vásár. Előre megbeszéltük, hogy pénzt nem költünk, sajnos Misi az előző vásár óta várta ezt a napot, mert kinézett magának még akkor egy kisautót, és a bácsi megígérte neki, hogy itt lesz. Jó, akkor ő azért hozza a kis pénzét. A bácsi sehol, Misit csalódottságában semmi más nem érdekelte. Azért nagynehezen ő is leült a fűbe - azaz nem, a fűbe semmiképp, az ölembe - nézni a mesét, amit eljátszottak irdatlan papírmasé-figurákkal a gyerekeknek.

   A kutyabemutató is nagyon érdekes volt, először bemutatták a magyar kutyafajtákat, aztán egyesével bemutatóztak a kutyák, volt, aki vízből hozta ki a bedobott labdát, volt, aki a gazdéja lábai között szaladgált, karikákat ugrottak át, vagy csak szépen engedelmeskedtek szónak, kézjelnek, botjelnek. Tényleg ügyesek voltak, élvezték is, látszott.

   Erzsó azért megszeppent, amikor az ő karikájukon ugrott át a kutya, Misi jobban bírta.

A májusfa-mászó versenyen csokit lehetett nyerni, sőt, mindenki kapott, aki megpróbálta. Erzsó felnptt embernél magasabbra mászott, de Misi is nagyon ügyesen próbálta. Jancsi is odapenderült, de végül Erzsó felezte el vele a csokiját. Délután is emlegette még, hogy biztos milyen sokan látták, hogy elfelezte a csokit, no nem a jóságot, hanem a BICSKÁT, amivel vágta!

Oszit próbáltuk védeni a nagy napsótéstől, egész jól bírta a megpróbáltatásokat. az utánfutóban a helyét szereti, már voltunk vele Füreden is biciklivel.

   Hazaérés után ebédeltünk, Jancsi aludta egy jót, a nagyok gyurmázatk, Andris kitakarította az utánfutót. Miska kipróbálta, hogy illik-e a fülére a lábos szilikon fülborítása, és igen!

Most pedig csillagot néznek a nagyok egy kiadós vacsora és hajmosásos fürdés után. Sajnos a több hónapja tartó óvodai járvány végül elkapott minket is, ma hajszárítás közben egy tetűt találtam Erzsó loboncában. Többet nem, és serkét sem, de sajnos az az egy is sok. Ezzel meg is van a holnapi program, az egész családot végig tetű-írtjuk. Majd társasozunk, amig be lesz kenve a hajunk. Pedig reméltem, hogy megússzuk, annyi ideje tart már...