Gyorsan...

   Sok minden történt azóta... Jancsi túlesett a kórházi kezelésen, és jól van. Ha beszélünk róla, boldogan mondogatja, hogy "Kóhá, Papával."  Szemmel láthatóan nem rossz emlékei maradtak arról a pár napról.

   Andris a múlt héten Bécsben volt, így megvolt az első hetem a négy gyerekkel egyedül. Minden működött, de elég fárasztó volt, van még mibe belejönni.
   Andris vasárnaptól vasárnapig lett volna távol, de péntek déltájban írt nekem egy sms-t egy verssel, maiben felmerült a kérdés, hogy mit hozzon nekem Bécsből? Visszaírtam, hogy csak jöjjön haza minél hamarabb. Erre ő írt, hogy akkor nézzek neki fuvart, mert jön még ma. Tényleg ez volt a legjobb ajándék, nagyon örültem neki, meg is hatódtam. Így a hétvégét már együtt töltöttük. Szombaton Andris segített házfalat tapasztani, pár óra alatt minden ujjpercét felsebezte a kicsit kavicsos, üvegszilánkos agyaggal, de jól érezte magát.





Másnap pedig elmentünk horgászni, ebédelni, játszani a Stibrányi családdal. Ez volt a búcsúutunk a két hónapra kölcsönkapott Daciával. Nagyon jó volt, élvezték a gyerekek is, mi is.

Oszi megtanult mosolyogni, és nagyon sokat gyakorolja. Átköltözött éjszakára a gyerekszobába, mert megérkezett a háromemeletes ágyunk, így felszabadult a kiságy. Szereti, szépen alszik, volt már, hogy teljesen át is aludta az éjszakát, tegnapelőtt például. 

Négyen...