Egy hónapos Oszi, és a többiek

Oszival ma voltunk egy hónapos vizsgálaton. A védőnőnk 55 cm-nek mérte, ami kettővel kevesebb, mint amit születésekor mondtak. Viszont hízott már egy csomót, növesztgeti a tokáját, most 4 és fél kg.
Íme:

o

Az orvosnál Jancsi is megkapta az utolsó korábban elmaradt oltását, hősiesen, egy hang nélkül tűrte. Még gyorsan megetettem Oszit, és szaladtunk Tücsökzenére. Ezúttal Oszi végig ébren volt, de szerencsére volt más is, aki szívesen fogta, így a legtöbb dalt, mondókát Jancsival játszhattuk végig. Ez a mondókázós heti egy óra még Jancsié, szeretném is, hogy egy darabig még az maradjon.
    Jancsi egyébként gyönyörűen viseli a kistestvért, simogatja, puszilgatja, hozza utána a kutyusát. Ha azt látja, hogy Oszi alszik a kezemben, akkor elmutogatja-magyarázza, hogy tegyem már le az ágyába! Ma meglátta a kis harisnyás lábát, és - gondolom, engem utánozva, csak jóval erősebben - beleharapott, amitől persze nagy sírás kerekedett, és Jancsi bűnbánó pofival adott vagy tíz puszit a kárvallott lábacskára.

    Misi nehezebben viseli a helyzetet, nem tudni, hogy igazából mi a baj, de nagyon sokat rosszkedvű. Ilyenkor csak morog, mérgeskedik, de ha megkérdezzóük, mi a baj, a válasz: "nem mondom meg"! Nekem az a sejtésem, hogy már a baba születése előtt nagyon megviselte Misit, hogy kivontam magam egyre több általában együtt eltöltött foglalatosságból, Andris átvette az óvodába vivést, majd a hazahozást is, a ásárlást, az esti rendrakást, a mesét, hogy pihenhessek. Most lassan hódítom vissza ezeket a területeket, ahogy bírom, ahogy erősödöm, és remélem, Miska szíve is egyre könnyebb lesz megint. Amúgy ő főleg annak tudja be, vagy azt mondja ki leginkább, hogy Bécsben akar lakni megint. Ezen jóízűeket vitatkoznak Erzsóval, aki viszont itthon maradna.

     Át is térek Erzsóra. Mostanában jobb neki az óvodában, és boldogan várja az iskolát. A héten két délelőttöt is az iskolában töltöttek, egyszer a csoport iskolatáska-mustrára ment az elsősökhöz, felpróbálgatták a táskákat, megnézték, mi kell bele, megismerkedtek az iskolában tanulható hangszerekkel. Ma délelőtt nyílt nap volt, én nem tudtam menni, de Erzsót rábíztuk egy csoporttárs mamájára, aki jó barátunk. A másodikos tanítónő lesz Erzsóék tanítója szeptembertől, megkérdezte Erzsót, hogy amit az elsősök tanultak, azt ugye ő már tudta - valami kisebb-nagyobb, nehezebb-könnyebb becslést tanultak. Erzsó öntudatosan felelte, hogy persze. És amit a másodikosok? Az ötös szorzótábla volt a tananyag, Erzsó kicsit búsan felelte, hogy igen, azt is.  No igen, senkinek nem lesz könnyű, hogy a tananyagban ennyivel előrébb tart, de talán ezt kevésbé lesz nehéz feldolgozni, mint ha túl korán, kicsiként, fáradlkonyan ment volna iskolába már az idei tanévben. Remélem...
  
  Még egy Oszi, külön Nagymaminak és Nagypapinak, nézzétek, milyen jól illik a kicsi gyerek a nagy fotelbe! Köszönjük! :)