2015. március 24., kedd

Csak egy hétvége

   A legutóbbi hétvégénk már egészen úgy működött, mintha lassan beleszoknánk a négy gyerekes létbe. Szombat délelőtt Erzsónak szertorna edzése volt Veszprémben, hogy lássanak igazi szertorna-csarmokot, igazi szerekkel, szivacsgödörrel. Hármasban mentünk Oszival, áldva a kölcsönkapott autót. Rengeteg gyerek volt, mert egy füredi iskola csapatával érkeztünk együtt. Erzsó ügyes volt. A végén volt egy kis bánat, mert ők csak a kis korláot próbálhatták ki, a Radnótisok meg a nagyot is, ami alatt a szivacsgödör volt. Ráadásul a többi gyerek beállt a Radnótisok közé, és kipróbálta, amit Marcsi néni pont Erzsónál vett észre, neki nem engedte.
Hazafelé vettünk egy csodálatosan lila cipőt, az egyetlent a boltban, amit én is, Erzsó is el tudtunk képzelni. Legalább nem villog, nem Disney-figurás, és bőrből van, ha a színe olyan is, amilyen. Muszáj volt, a sportcipőjét kinőtte, a csizmájának meg levált a talpa.
Oszi szépen kibírta az egészet boltostul.



Mire hazaértünk, már várt minket az ebéd, Nagymama, Nagypapa és Mota jöttek el, és hoztak sóskalevest és sonkás tésztát mindenki örömére. Még Jancsi is evett levest, pedig nem szokott, ilyen intenzív színűt végképp nem.   
Ebéd után pihentünk egy keveset, a nagyobb gyerekek pedig a nagyszülőkkel a Külső-tóhoz mentek kirándulni. Ébredés után mi is csatlakoztunk, együtt felmentünk a Kiserdő-tetőre. Gyönyörű napsütés volt, a mandulafák már rózsaszínűek. A gyerekek sziklát másztak, az alacsonyabbakról le is ugráltak, Erzsó Andris feje magasságából is le mert ugrani.
 


  Vasárnap Udvariba mentünk misére Miska kérésére. Jó nap volt, békés délutánnal.

Ersó kicsit megfázott, így hétfőn nem ment oviba, de mára már jól volt, csak az orrát fújja.
Ma pedig kipakoltam a kamrát, újra is kellett rendszerezni már, és a hangyákat is így tudom kiírtani. Vagy egy kis időre távolabb tartani. A két kicsi fiúval nem is olyan egyszerű feladat, se pakolni nem hagytak, se a rovarírtót nem akartam a jelenlétükben használni...

Jancsi Oszkárt következetesen Kár-kárnak hívja, nagyon édes. Minden nyikkanásnál jelenti, "Káá-káá síí"!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése