Az elmúlt hét nagyon sürgős-forgós volt, és hirtelen készült ételkölteményekben nem volt hiány, Roni csak a jéghegy csúcsát írta meg az előző bejegyzésben. Már a vasárnapi vendégeinkről is úgy tudtuk, hogy csak uzsonnára jönnek, de (egyébként nagyon helyesen) már délelőtt megérkeztek, így Roni pillanatok alatt paradicsomos-sajtos csirkéket sütött, el is fogytak mind egy falásra. De hétfőn aztán megérkezett egy lengyel kollégám, akivel még Bécsben dolgoztunk együtt. Az intézeti vendégházban volt a szállása, és mivel programozó, főleg este van ébren. Ebéd után érkezett, este kedvesen kérdezte, hogy hol lehet a környéken valamit enni, én meg próbáltam utánanézni, hogy Tihany számos vendéglője közül melyik van nyitva egy novemberi hétfő estén. Egyik sem!
Így aztán küldtem egy SMS-t Roninak (este hat körül, a gyerekek épp megették az utolsó darab kenyeret is), hogy ne készüljön semmi különössel, de szeretném ha a kollégának is tudna vacsorát adni. Amikor aztán fél tíz körül végeztünk a munkával és áthoztam, hogy még együnk valamit, bíztató illatok vártak már az udvaron: Roni még akkor este sütött egy nagy kosár friss brióst, azt tette ki az udvarra, hogy ehető hőmérsékletre hűljenek. A briós tomboló sikert aratott, a kolléga kérdezgetett a munkáról, a családról, Tihanyról.
-So you have a peaceful and happy life here. - foglalta össze a benyomásait.
Másnap még egy szakdolgozóm is beugrott konzultálni, és már reggel megkértem Ronit, hogy hadd ebédeltessem meg a társaságot, úgyhogy munkaebéd volt nálunk, (amin persze Jancsi is részt vett), gyömbéres sütőtök-krémleves, meg szilvás túrósgombóc.
Ez után a csütörtök esti névnapi rántotthús meg a nyeles csokigolyók már szinte fel sem tűntek.
Misivel elbicikliztünk a sajkodi horgászkikötőig, amig Jancsi és a lányok csendespihenőztek.
Egyébként a következő hetem izgalmas lesz, pénteken egy cikkleadási határidő vár rám, egy olyan munkával készülünk, ami az egész bécsi két évemet foglalja össze, ennek megfelelően hosszú lesz, nem csak elolvasni, hanem megírni is.
Számolom a napokat, összegyűlt a szabadságom, már csak december ötödikéig dolgozom, onnantól egy hónap "pihenés".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése