Május 23-án indultunk Budapestre, akkor már látszott, hogy nagyon izgalmas kis időszak következik. A Svábhegyen aludtunk, másnap pedig gyerekeinket hátrahagyva Dabasra utaztunk, hogy besegítsünk a családi batáta-ültetésbe, amitől a visszakapott kúria fenntartásához szükséges hasznot reméljük. Aznap kicsit több, mint húszezer kis palánta várta, hogy a földbe kerülhessen, mégpedig centisre visszavágott gyökerekkel, és gyorsan megöntözve, mert forróság volt, a homokos föld még cipőn át is égetett. Nem vagyunk ilyen munkához szokva, de jópáran összegyűltünk, így elég jó tempóban haladtunk. Közben kis unokák rohangáltak körülöttünk, Apapi is ki-kinézett ránk, jelenlétével is lelkesíteni minket. Este nyolc körül vöröslő hátakkal, de elégedetten szemléltük a kész munkát, még egy kis esőt is kaptunk, hogy ne égjen ki azonnal a vetemény. Ünnepi hangulatban ültünk asztalhoz, finom gulyáslevest kaptunk.
A gyerekek mindeközben felébredtek a Nagymamánál, délelőtt még nála játszottak, aztán átmentek Solymárra, ahol Fanni és szülei vigyáztak rájuk, Zokni kutya felbecsülhetetlen segítségével. A gyerekek nagyon élvezték, Jancsi is, pedig ő még nem volt sokat nélkülem.
Másnap persze misére mentünk, a Kápolnába, ahova "kiskorunkban" is jártunk, ahol Andris megkérte a kezem, és ahol mindenkit ismerünk. Az idő mintha megállt volna, szinte pont ugyanolyan volt, mint régen. A szentbeszéd alatt a gyerekeknek kis hittanóra volt - ez újdonság, Erzsó boldogan csillogtatta tudományát.
Utána két választani szaladás közé bepréseltük a jutalom-fagyizást, majd békésen odaértünk az étterembe, ahova Réka és Vince hívtak meg minket. Ők is el tudtak jönni, és Zsiga-baba szépen végigaludta az ebédet. A mieink bezzeg nem, kicsit szaladni is kellett néha utánuk, főleg Jancsi nem maradt nyugton, már ki tud mászni bármilyen etetőszékből, ha nincs bekötve - és most sajnos nem volt nálunk plussz öv erre a célra. Nagyon jó volt látni őket, együtt lenni!
Hétfőn már indultunk a nagy utazásra, úgyhogy délelőtt igyekeztem minél többet játszani a gyerekekkel, ennyi időre ritkán válunk el egymástól, Jancsi még sosem volt egy éjszakánál többet nélkülem. Most öt éjszaka várt rá a Vadkörte utcában, láthatóan fel is fogta, amikor elmagyaráztam neki. Andris még aznap dolgozott, aztán indulhattunk is.
Először még el kellett intéznünk egy banki ügyet, hát mondhatom, nem voltunk elragadtatva, amikor majd' egy óra várakozás után kiderült, Andris a banktól kért hivatalos papírt valamilyen oknál fogva csak a szüleim címére küldve kaphatja meg. Soha nem lakott ott, nem is értem, mi kavarodhatott össze, de elég bosszantó, hogy ilyenekkel kell terhelnünk a szüleimet, magunkat az utazássl, hogy végre kézhez kaphassuk, és a posta sem érkezik meg biztonságosan, hoszen a Zlinszky név sehol sem szerepel azon a házon. Miután kibosszankodtuk magunkat, vásároltunk nekem egy parádés szandált - vagyis egy olyat, ami ugyan járásra csak félig alkalmas, de Andris nagyon büszke, ha hordom. Megvacsoráztunk gyorsan, aztán végre-végre elindultunk ki Budapesről.
Az első éjszakát Szemesen töltöttük, hogy onnan viszonylag kipihenten indulhassunk tovább kora hajnalban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése