Boldog első születésnapot, Jancsi!

   Jancsink egyéves lett, próbálom kicsit átgondolni, ami azóta történt, amit ő jelent nekünk, amit kapunk tőle.

   Boldog kis csomag volt már az elejétől, elégedetten szemlélte a testvéreitől hangos világot maga körül, nem zavarta a rengeteg gyerek az óvodában, bevackolta magát szülők, nagyszülők, dédszülők, nagynénik és nagybácsik karjaiba. Köszönjük, hogy velünk voltatok Bécsben is, kedves családjaink, barátaink! Külön öröm volt hallani, hogy Amamink mennyire örült neki, mennyit emlegette abban a pár hétben, amig egyszerre voltak ezen a világon.

   Aztán csak nőtt, növekedett, és négy és fél hónaposan elkezdett mászni, amin nagyon csodálkoztunk. Békés, mosolygós baba volt, némi hasfájással ugyan megküzdöttünk, de sokat mosolygott, élvezte a nagy társaságot és a békés kettesben összebújásokat is. Hamar kiderült, hogy neki is fontos a napirend betartása, amibe egy délelőtti mise jól belefér, de a biciklitúra már okot ad némi sírásra.
  Az első betegségnél jól megijedtünk, fulladós babánk még nem volt, de aztán ezt is megszoktuk, azóta pedig ki is nőtte.

     Eljött az Advent, és Jancsi megtanult felállni. Már mindenben részt akart venni, amit testvérei kedvesen és türelemmel viseltek.  Azért rendet rakni utána nem szerettek.

A Karácsony némileg viharos volt az én kórházi kezelésem miatt, amit Jancsi is megérzett. Pár napra tápszerre kényszerült, ami nem is lett volna gond, ha nem allergiás valamelyik összetevőre. Időbe telt, mire rájöttünk, nem a tehéntej a gond, hanem valami más, ami ezekben a pelyhes állagú babaételekben van.

Aztán már itt is volt a költözés, még szerencse, hogy a kispad velünk jött, biztos pont az idegen világban.

Tavasszal megismerte Szemest, evett jó sok mindent, de a kedvence a füstölt kolbász maradt, megtanult homokozni, kapott biciklis sisakot, és megtette első lépéseit.

Pár szót mondogat, ugyanazokat, mint eddig. Nagyon vidám, alig hallani sírni. Talán azért is van ez, mert rengeteget alszik nappal is, két-két és fél órát délelőtt is, délután is. Nagyon szeret fürdeni, élvezi, hogy már lehet a nagyokkal együtt, sok játékkal. Éjszaka még többször kel, de Andris megy hozzá ilyenkor, odabújik a vállára, majd visszadől az ágya felé, le is lehet tenni. Ha én veszem fel, persze eszébe jut, hogy "ennieee" kéne, hiába, a költözés miatt elmulasztottuk időben (a többieknél bevált időben) leszoktatni erről, most már nehezebb.

Egy kis áldás. Nagyon boldogok vagyunk vele. Ahogy Erzsó fogalmazta: "Nem is gondoltuk, hogy ilyen édes lesz egyévesen, ugye?" Én sejtettem azért.