Szemesi hétvége 1.

   Úgy tervezzük, hogy a nagycsalád szemesi nyaralóját idén még többet fogjuk szeretgetni. Igyekszünk havi egy hétvégét erre szánni. A naptárba rég beírtuk már ezt a március végi pár napot, nem számolva legkisebb Jancsink fogainak jövetelével.
   Csütörtökön ugyanis Erzsóval iskolalátogatásra mentünk, jobb híján Jancsistul. Reméltem ugyan, hogy Andris megkönyörül rajtunk, és otthon marad vele, de sajnos pont abban a három órában web-konferencián kellett ülnie, ami otthonról nem ment volna túl jól. Pláne babától zavartatva. Azért Misit felvitte az oviba, én meg Erzsót és Jancsit utánfutóban húzva felbicikliztem az iskolához. Megint hálát adtam az elektromos bicikliért, az út rövid, de emelkedik, két gyerekkel izzasztó.
  Jancsi az első órát még szépem bírta egy darabig. Aztán fulladni kezdett. Nem volt nálam az orvosság, de gondoltam, hátha abbahagyja magától. Kijöttem a matek óráról (a hatos szorzótáblát vették, Erzsó meg is tanulta hiba nélkül, pedig elmélyülten színezett közben), megetettem, próbáltam elaltatni, de csak egyre jobban sírt. A szünetre kicsit jobb lett a helyzet, a következő órát tartó tanító néni biztatására bemerészkedtünk az olvasásórára is. Erzsónak nagyon tetszett, hogy a hangok mellé oda volt rajzolva, hogyan tartjuk a szánkat, amikor mondjuk. A római számokat mutató táblázatot is végigböngészte, egyszer már elmagyaráztam neki, örült az ismerős jeleknek. Aztán Jancsival megint ki kellett mennem, bárhogy bizonygatta Éva néni, hogy maradhatunk, szerintem mindenkit zavart. Szegénykém csak nem akart megnyugodni, a maradék két órát végigbömbölte. Közben Erzsó néptáncolt az elsősökkel Csönge vezetésével, nagyon tetszett neki minden.
   Erzsót felvittem az oviba, Jancsival hazakarikáztunk, megebédeltünk, aztán irány az orvoshoz. Micsoda megkönnyebbülés, hogy végre van TAJ-kártyája! A vizsgálaton kiderült, hogy tényleg fogzik, a doktor úr szerint semmi baja nem attól van, de ez nekem mit sem számít, ha mégis minden új fognál ugyanaz játszódk le, spasztikus bronchitis (hörgőgörcs, hasonló, mint az asztma). Ehhez most még fülgyulladás is társult, attól sírt úgy. Kaptunk antibiotikumot, meg hozzá ami kell, és siettünk haza. Másnap nagyon próbáltuk siettetni a kicsi gyógyulását, hátha sikerül mégis eljutni Szemesre. Csönge kölcsönadott fél napra egy inhaláló-gépet, ami tényleg nagyon jót tett, persze nagyon nem szerette, de sokat használt. Újra beüzemeltem a házi fülmelengető-sapkát is, szinte egész nap rajta volt. Délutánra egész jó kedve lett. A nagyokat Andris vitte fel-le, Erzsó balettjára is.

   Végül úgy döntöttünk, szombaton ebéd után neki merünk vágni az útnak. Délelőtt összepakoltam, Andris összerakta a szerelvényt - tandem, utánfutó, két garnitúra biciklitáska, gyerekülés. Először Erzsó ülhetett fölül, aztán cserélgettük. A kompozás nagyon jó volt megint, utána az utat kicsit hosszúnak találták a gyerekek. Fél öt füröl értünk Szemesre, hatos misére készültünk, így csak gyorsan begyújtottam, Andris a kertben kezdett valami munkához, a gyerekek elmerültek a homokozóban. Jancsi kezdeti lelkesedéssel játszott a járókában, mondtuk is, hogy nem az apjára ütött, később kiderült, hogy csak az újdonság feledtette a járóka unalmas mivoltát.

    A templomhoz érve a plébános kijött hozzánk megnézni, kik érkeztek ezzel a furcsa szerelvénnyel. Nagyon kedves volt, kérdezte, nem elég nagyok-e a gyerekek a ministráláshoz. Mondtuk, hogy még nem próbálták, és talán nem most kellene elkezdeniük, így is izgalmas az esti mise, egyszer voltunk eddig, az is évekkel ezelőtt volt. A délelőtti nem gond, de már fáradtak voltak eléggé. Andris nem is volt bent túl sokat, sírt a hasán a hordozóban Jancsi, a két nagyobb a legelső sorban próbált jó lenni, Misinek nehezebben ment, de nagyon igyekezett, Erzsó pedig igazán odafigyelt, tudta, ha a pap bácsi látja, hogy milyen jól bírja, nyáron ministrálhat majd a szemesi miséken. Énekelt is, jó hangosan, még a kántor nénit is túlharsogta, vigyorgott is a plébános. Hosszú mise volt, lelkigyakorlatos hosszú szentbeszéddel, betegen kenetével az időseknek, betegeknek. A végén megint odajött hozzánk a pap, megdícsérte az énekest, és megígérte, hogy ministrálhat majd.
   Vacsorázni a Kistücsökbe mentünk, nagyon jó volt, a gyerekek kaptak egy-egy színezőt, mindenki kibírta a várakozást, a vacsora is finom volt.

Otthon gyorsan beágyaztunk, a szoba már szépen felmelegedett. Andris még vágott pár hasáb fát, hogy éjszaka is legyen mivel fűteni, mire ő is lefeküdt, a fiúk már aludtak. Jancsi kocsi-zsákban, a többiek hálózsákban, matracokon a tűz körül.

   Reggel ragyogó napsütésre ébredt Jancsi. Én még nem akartam, jaj,de nagyon nem! Szombaton én keltem hozzá, hogy Andris alhasson, és most Andris volt olyan kedves, hogy azonnal ajánlkozott, elviszi sétálni. Misi is felébredt, gyorsan felöltözött, és megnézték a hajnali Balatont. A lányok pedig alhattak tovább... Aztán reggeli, és mnég kabátban, pulóverben mentünk kis a kertbe. Hamarosan megérkezett Mota és Toto is, négyesben még sokkal jobb volt dolgozni, a gyerekek eljátszottak magukban, Jancsi a járókábanfigyelte, ahogy Andris nyírja a füvet.

A fiúk megszabadították a diófát mélyre lógó ágától, én ráncba szedtem a gyalogfenyőt. Meg is bosszulta, tele vagyok karcolásokkal. Pedig nem vágtam belőle sokat, csak a ginkót szabadítottam ki, és a homokozó felöli oldalát vágtam vissza, hogy mozogni lehessen körülötte. Összegereblyéztünk rengeteg levelet, a zöld pont kétszeresére duzzadt.
   Mota és Toto hoztak hurkát, krumplit ebédre, jól teleettük magunkat, aztán még fagyiztunk is.
Indulás előtt Andris mlg kipróbálta, lehet-e Erzsóval tandemezni. Nagyon élvezték mindketten, de a pedált csak felső állapotában érte el a nagylány.

   Persze Miska is ki szerette volna próbálni, de ő még végképp kicsi hozzá, kárpótlásul tollasozni hívták.

   Tele vagyunk tervekkel, mi mindent teszünk rendbe a következő ilyen hétvégén. Olyan jó, hogy van Szemes!