Papácska fejében...

   Nem írtam sokáig. Történt valami, amit nehéz leírni, nehéz átélni. Hiába történtek sorba a jobbnál jobb események a nyár végén, az én fejemen sokáig fekete felhő ült, és néha most sem könnyű.
   Az történt, hogy Papácska két héttel egy kisebb hasi műtét után egyre rosszabbul lett, kiütései lettek, aztán görcsrohamokkal kórházba került. Mint kiderült, a rosszullét és a kiütések agyhártyagyulladás miatt lehettek, amit Mamácska profin kezelt anélkül, hogy tudta volna, milyen komoly a helyzet, a tüneti kezelés hatott, így a betegség nem mutatta a megszokott arcát. Viszont a hőség, a gyulladás, és a műtét utáni sok fekvés elég volt ahhoz, hogy napvilágra kerüljön egy rejtett kór, a görcsrohamok miatti kivizsgálás során kiderült, hogy Papácsnak agydaganata van.
   Nagyon megijedtünk. A daganat nagy, rossz helyen van, és akkor még nem tudtuk, hogy milyen természetű, csak azt, hogy biztonsággal nem műthető. Gyorsan össze is rebbentünk, mint a madarak a fészekre, mi négy lányok, Mamácskához. Aztán ment tovább az élet, Papácska hazakerült a kórházból, mert látszott, hogy sürgős műtét nem lesz, a továbbiakhoz pedig vártuk a szövettant. Közben pedig rengeteg, de tényleg nagyon sok ember kezdett imádkozni Érte, és ennek nagyon érezzük a hatását. Sorban oldódtak meg a dolgok, került ismerős minden orvoshoz, előbukkant egy diéta, amit most be is tartanak keményen, a szövettan alapján van idő kipróbálni, lassú növekedésű a tumor.

Szóval most várunk, reménykedünk, imádkozunk. A diéta bejönni látszik, sokkal jobban van. Már dolgozik újra, de rendesek a munkahelyén, nem kell terhelnie magát, ha nem akarja. Én nagyon bízom benne, hogy egy hónap múlva az új vizsgálatok már kisebb daganatot találnak majd...

Erzsó iskolakezdéséről holnap írok.