Nagyon élvezzük a nyári napokat, a kicsik egész délelőtt kint vannak. Szerencsére az udvaron szinte egész nap van árnyékos hely, ahol játszani lehet.
Erzsó elballagott az óvodából. Először végigjárták a csoportokat, a kiscsoport és a középső is adott valamit a tarisznyájukba. Miska gyönyörűen mondta a búcsúzós verset, az óvónéni nagyon megdícsérte érte, mert addig csak bohóckodva volt hajlandó mondani, de amikor igazán szépnek kellett lennie, szépen hangosan, érthetően adta elő, amivel a többieknek is sokat segített (együtt mondták). Aztán a nagycsoport kijött az udvarra, kerestek egy árnyékos foltot. Szép műsort adtak, mindenki mondott verset, ki magában, ki kettesével.
A végén mindenki kapott egy lufit, amit egyszerre elengedtek, gyönyörűen repültek! Nem volt szél, nagyon sokáig lehetett látni a lufi-csapatot, egészen együtt maradtak.
Erzsó és Csizmazia Kató, az egyik legjobb barátnő:
Utána az egész családdal elmentünk népdalt énekelni, itt éppen a "Ki segít nekünk a sövényt befonni" kezdetű dalt énekeljük, azért vagyunk összefonva.
Oszi megtanulta megfogni a játékokat, sőt át is fordul értük hasról hátra és hátról hasra is. Fárasztó a sok játék, a végén általában álomba merül.
Vasárnap pedig Udvariba bicikliztünk misére, hazafelé Örvényesen strandoltunk. Nagyon élvezte mindenki. Oszinak vittük a kis sátrát, amiben aludni tudott, vagy két órát aludt is, pár percenként ellenőriztük. Aztán sátrastul átvittük a partra, nézelődött, amíg mi fürödtünk. Erzsó pár tempót már úszik karúszó nélkül, levegőt venni nem tud még jól, de örömmel próbálgatja.
A starndon rendeltünk magunknak ebédet, aminek a felét kaptuk csak meg, mert elfogyott a palacsinta tészta, de állították, hogy hamarosan lesz új. Ezzek hitegettek még vagy három órát. Végül visszaadták a pénzünket, de éhesen mentünk haza, a gyerekek nagyon meg voltak rökönyödve. A büfé nem volt felkészülve a tömegre. Hazafelé a tihanyi kikötőben ettünk vacsorát, aztán nagyon gyorsan letettünk mindenkit aludni.
Ma este szerettem volna eljutni tornázni, Andris el is vállalta a fektetést. Jancsi viszont elkaphatott valami vírust, vagy rosszat evett - ami sokkal jobb lenne, mert az nem fertőző - így most ruha-és ágynemű cserélgetéssel, gyerek-nyugtatgatással töltöm az estét. Szegény kis Jancsi pedig megadóan nézte, ahogy a többiek vacsoráztak, csak néha próbálkozott, hogy "kéje szésze kóbákajika", de a kolbászkarikától sajnos még távol kell tartanunk. Most a víz sem marad meg benne. Hősiesen, szinte sírás nélkül tűri a rosszulléteket. remélem, hamar meggyógyul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése