Tizenhat évvel ezelőtt

Tizenhat évvel ezelőtt, délután ötkor egy fiú meg egy lány találkoztak a Moszkva téren. A fiú alacsony, vékony, nagy szemüvege van, a vak is látja rajta, hogy az apja nyakkendőjét viseli. A lány karcsú, nagy barna szemei vannak, hosszú haja, nőies járása. Első randi.
Az operába mennek, a srác töpreng, hol kell leszállni a kisföldalattiról, nem veszi észre az "Opera" megállót, első körben elmennek a mexikói útig, aztán vissza, szerencsére van még idő, odaérnek. A lépcsőn felfelé elmeséli, hogyan törte be az apja hajóját a horgonnyal pár évvel azelőtt, a lány nem tudja, nevessen-e, vagy inkább ne. Az előadás alatt néha keresik egymás tekintetét, a lány bátrabb, a fiú szendébb. A szünetben elhangzik néhány óvatos bók két mellékmondat között, szerencsére nincs sok kínos hallgatás, cserfességért egyikük sem megy a szomszédba. Utána a fiú apja várja őket kocsival a sarkon, nyitja az ajtót, a lány elegánsan libben a piros golf kombiba, a fiú csak most kezd igazán zavarban lenni. Megérkeznek a lány házához, szerencsére autóval csak a sarkon lehet megállni, a fiú bekíséri a lányt, megköszöni az estét. "Akkor vasárnap találkozunk, úszáson, ugye?"

Nagyon sokat járnak uszodába, ez ellen egyik családnak sincs kifogása. A fiú időnként boldogan támasztja a korlátot a Szent Margit gimi előtt, egy alkalommal összeszedi a bátorságát, bemegy a Móriczon a virágoshoz egy szál rózsáért. Sosem volt azelőtt egyedül virágboltban. Azonnal bepárásodik a szemüvege, keresi az aprót a pénztárca mélyén, megkönnyebbülten penderül ki a szürke februári délutánba. Innen már nincs visszaút, oda kell adni a rózsát, ki kell mondani a varázsszót. A lány semmit sem válaszol, csak ragyog, ragyog, egészen a Moszkva térig, ahol el kell köszönni. A kabátjába rejti a rózsát, hogy a keresztanyja, akihez megy, ne kérdezzen semmit.

Egy évvel később a fiú már bejáratos a lányékhoz, ott ülnek a galéria gerendáin, lógatják lefelé a lábukat, úgy beszélgetnek, remélve, hogy a kívácsi húgok és nővér nem nem figyelnek. Nagy döntés előtt állnak: a fiú Németországba megy egy évre gimibe, mi legyen? Nem ígérnek örök hűséget egymásnak.
Levelek jönnek és mennek fehér és színes borítékban, van, hogy egy nap több is bekerül a postaládába a hűvös Fekete-erdei völgy egyetlen postahivatala előtt. A lány egy óriási kockás patchwork takarót varr titokban, a fiú fúr-farag a koli műhelyében, magyarázkodik a svájci vámosnak a határon, karácsony előtt otthon még fest, apját kéri meg, hogy kössön szép masnit a furcsa alakú ajándékra.

A lány farsangkor kijárja, hogy a fiú igazgatói engedéllyel bejöhessen a gimnázium szigorúan zártkörű báljára, végigvonszolja a fiút az összes ismerősön, nagyot táncolnak, lekésik az utolsó HÉV-et, a fiú a mamáját kénytelen felhívni, hogy jöjjön értük kocsival.

Húsvétkor a Zürich-i vonatról egyenesen a színházba megy, ahol a lány várja. Csíksomlyói passió, telihold, virágoznak a mandulafák a lány utcájában.
Végre letelik az egy év Németország, a Regnum nagytáborban ők ketten téren és időn kívül élnek, kézenfogva járnak, nem vonatkozik rájuk semmilyen program. Mindketten érzik, hogy megváltoztak, már nem értik egymást szavak nélkül úgy, ahogy azelőtt. Mi legyen? Maradnak, nem engedik el egymást.

Múlnak a hónapok, közeleg az érettségi. A fiú iskolájában szerencsére szünet van aznap, amikor a lány ballag, kora reggel felül a HÉV-re egy gondosan összeválogatott óriási csokor tulipánnal. Nagy a tömeg, az udvar sarkába húzódik, a tulipánok egyre kókadtabbak, ahogy tűz a nap. Átsettenkedik a rokonok között, a lány kezébe nyomná a csokrot, de nem tudja, csak ráteszi a másik hat csokor tetejére.

Elkíséri a lányt a biológia központira, utána besétálnak a Művészetek Palotájába, ami a héten nyílt meg. Elkíséri a szóbeli felvételire az orvosira, a lány nagyon meg van szeppenve, könnyek között ül a terem előtt, a fiú próbálja tartani benne a lelket. Mindkettőt felveszik, a fiú biológus lesz.

A salsa óra hétfő este van, a lánynak aznapra esik az igazságügyi orvostan gyakorlat, tánc előtt mindig kicsit korábban találkoznak, hogy a lány elmesélhesse, milyen szörnyűséget látott aznap, és ne jusson aznap este már többet eszébe. A fiú nagyszüleinél alszanak ilyenkor, természetesen két külön szobában.

A lány megtanul snowboardozni. A fiú néha miséken zenél a lány családjával. Hosszúak a vizsgaidőszakok, napokon át tanulnak csendben egymás mellett, a fiú kutatni kezd, csillogó szemmel mesél a lánynak térinformatikáról, felszínfejlődésről, evolúciós ökológiáról. A fiú családjában drámai dolgok történnek, ő csöndesebb lesz, sokat jár egyedül, néha az éjszaka közepén felkel és kimegy a Normafára futni, viszont kitűnőre vizsgázik abban a félévben. A lánynak nem könnyű, neki is szüksége lenne támogatásra a saját dolgaihoz, nagy feszültségek vannak.
Aztán lassan eloszlanak a felhők. Meglátogatja a fiút a vitorlás edzőtáborban, nagyon kicsinosítja magát, büszkén sétálnak kéz a kézben. Rövidek a nyarak: a fiú is, a lány is gyakorlaton van, hétvégén lehet csak találkozni.
A lány nővére férjhezmegy, fellépnek a fiúval az esküvőn, akrobatikus rock and rollt táncolnak, tomboló sikert aratnak. A fiú futóversenyekre jár, a lány minden napra előre finomságokat meg kis leveleket csomagol neki, a fiú kihajtja a lelkét, meg sem ismeri a lányt a célban.
Telnek a napok, hetek, hónapok, fokozódik az izgalom. Közeledik az egyetem vége, lesz ebből valaha esküvő? Kétesélyesnek tűnik a dolog, különösen, hogy a fiú nem nyit beszélgetést a kérdésről.

Majdnem kilenc évvel ezelőtt, karácsonykor, az éjféli mise után kézen ragadja a lányt, kibontakoznak az ismerősök közül, nagy komolyan kisétál vele a templomkertbe. Csillagos az ég, szikrázó hideg van, elhangzik a nagy kérdés. A lány igent rebeg, és nem mondja el senkinek a családból, amíg a fiú nem beszél az apjával. Tudja a rendet.
Másnap reggel a fiú mamája csodálkozva látja, mikor kijön a hálószobából, hogy a fiú már bocskait vett, a tükör előtt köti a nyakkendőjét.
-Hová mész, Andriskám?
-Megkérem a Roni kezét!
Gyorsan megöleli a szipogó mamát, aztán fordul ki az ajtón, sétál le a fogas mellett, ahogy szokott. Az örömapa reggel idejekorán értesül a várható kérdésről, már várja a fiút, amikor az betoppan. Egyenes kérdés, egyenes válasz, mire a lányok előkerülnek, már csak a büszkeséget látják a két férfi arcán, az izgalomról lemaradtak.

Nagy az öröm, nagy a komolyság: a fiú és a lány tervezik az életüket, az otthonukat, gondolkoznak a leendő gyerekeikről. Egymásnak feszülnek a vélemények a különórák körül: vajon a zenetanulás fontosabb, vagy a sport?
Egy kedves ismerős fél évvel az esküvő megálmodott időpontja előtt felajánl nekik egy házikót a kertjében: lakhatnak ott, amíg más nem adódik. Átjárnak szerelni, gyerekekre vigyázni, berendezkedni, készülődni. Segít a család, a barátok, közeledik az esküvő napja. A fiú már összepakolta mindenét, be is kerültek az új otthon szekrényeibe a dolgok, a szüleinél a szobájában már csak egy ágy, egy szék, egy hátizsák meg az öltöny marad. A polgári esküvőjükre csak a két legjobb barátjukat hívják, másnap viszont persze akkora lakodalmat csapnak, hogy Hencidától Boncidáig.

Nyár van, a fiú lediplomázott, van egy megbízásos munkája, de alapvetően ráér. Rendben tartja a kis házat, sokat jár futni. Egyszer összevesznek, kimászik a hálószobaablakon, felmegy a házacska mögött a diófára, ott ül az ágak között, néz le a tetőre, amíg az ifjú feleség meg nem találja.
Megint a rokonok és barátok jönnek, egy nagy mikrobusz elnyeli az összes holmijukat, Tihanyba költöznek. Az asszonyka hajnalban kel, Veszprémbe jár gyakorlatra, a férj csak a szembe házba dolgozni, több idejük van. Mosogatni senki sem szeret, viszont a fiatalasszony fantasztikusan főz, és mindketten nagyon élvezik az új otthont. Karácsonyra kiderül, hogy babát várnak. A férj eleinte meg van kicsit szeppenve, aztán egyre jobban örül, és mikor a kislány megszületik, nem tud hova lenni a boldogságtól. Nagy kék szemei vannak a babának, és eléggé apás beállítottságú. Nagyokat sétálnak együtt. Addigra az asszonyka is elvégzi az egyetemet, végre van egy kis ideje, már amennyi két textilpelenka között marad. Nyár van, terepszezon, a Balaton jó meleg, sok látogatója van a kis családnak.

Aztán tél lesz, egy alkalommal felutaznak Budapestre, a lány szüleire rábízzák a babát, a fiú szüleihez összehívják a barátaikat. Rengetegen vannak, mindenki ismer mindenkit, boroznak, pizzát sütnek, ünnepelnek. A tíz éves évfordulójukat. Ez hat évvel ezelőtt történt.

A történet folytatását lejjebb görgetve lehet elolvasni, meg a "régebbi bejegyzések" feliratra kattintva.