Händel és Therion

Megint leadtam egy cikket. Már lassan minden kedves olvasónk tudja, hogy ez mivel jár: éjszakázás, számolás az utolsó napokon is, késhegyig menő korrektúrázás, e-mailek minden mennyiségben. Ezt a mostanit hajnali háromnegyed ötkor küldtem be, nem biztos, hogy jó ötlet volt, de már tényleg el akartam készülni. Egy korszak zárul le ezzel a cikkel, mindaz, amiért és amivel Bécsben dolgoztam, benne van. Persze nem zárul le, mert még csak most kezdődik az izgulás, a várakozás a bírálatokra, aztán lehet átdolgozni az egészet, utána meg reménykedni, hogy valaki elolvassa, netán idézi is.

A mai naptól szabadságon vagyok jövő év január 6-ig. Akárhogy nézem, ez egy hónap, amikor nem dolgozom. Jó lenne utolérni magam, először is aludni egy nagyot, aztán sok időt szánni a gyerekekre, sportolni, imádkozni, készülni a karácsonyra. Jó lenne, ha ez a hónap Roninak is szabadság lenne. Abban maradtunk, hogy kézzel készítünk ajándékot egymásnak, idén talán lesz is rá valami időm.

Ja, Händel és Therion? Két hete folyamatosan reggel kilenctől késő éjszakáig dolgozom. Egyedül vagyok a laborban, szoktam zenét hallgatni. Az egyik kedvencem a Messiás Händeltől, nagyon jó, csöndes-dolgozós hangulatot varázsol, már tíz évvel ezelőtt is hallgattam a karácsony előtti ajándékkészítős éjszakázásaimon. Többször előfordult már, hogy észre sem vettem, és végigment kétszer.
A másik nagy felfedezésem bizony a metál. Vannak olyan feladatok, ahol nem annyira az ész dolgozik, inkább a kitartás, ilyenkor lehet hangosan zenét hallgatni, ütemre verni a billentyűzetet, bólogatni a zenére. Van például egy finn csellónégyes, akik Metallica-számokat játszanak, hallgattam már kifejezetten vikinges beállítottságú zenét is (Amon Amarth, ha valakinek ez mond valamit), és van a Therion, akik elsősorban szimfonikus, illetve opera-metált játszanak. Ilyet otthon biztos nem hallgatnék.