Végre megint hétköznapok - szeptember eleje

   Húzós volt a nyár, de az iskolakezdés még nehezebb volt. Andris terepen volt itt-ott, alig láttuk.Az utolsó pillanatban derült ki, hogy nincs meg az engedélye az osztrák Fertőre, így csak két héttel később mehetett oda. Így az első szeptemberi héten még itthon volt, ami nagyon jó volt, mert Miska iskolakezdése sokkal békésebb, boldogabb volt így. Miska megkapta az osztrák szokás szerint a Schultütéjét, boldog volt a sok kis iskolai cuccal, de volt benne még fekete esernyő - ami nagy vágya volt, és persze édesség is.

 A füzetcsomagolás is jó móka volt, azt hittem, végül rám marad majd a nagyja, de nem, lelkesen és ügyesen csomagoltak mindent. Próbáltam olyan papírokat választani, ami tetszeni fog nekik, mert egyedül mentem vásárolni. A papírok tetszettek, választani nem tudtak, úgyhogy a füzeteik össze-vissza mindenféle papírban pompáznak, és mindenki elégedett. Azért az egyértelműen lányosak Erzsóhoz kerültek, de a csillogósat és az ezüstszínű karácsonyit - amiket persze nem is akartam elővenni ehhez az akcióhoz, de ők emlékeztek, hogy voltak -  mindkét gyerek boldogan használta.

Aztán eljött az első nap az iskolában.

 Az óvodát Jancsi a következő hétfőn kezdte. Első nap bent voltam vele végig, Oszival pedig Teréz volt otthon, mert Andris már elutazott. Jancsi vidáman játszott egész délelőtt.Így volt ez egészen a második hét közepéig. Akkor elkeseredett, látta, hogy ez mér végleges, ráadásul közeledett az idő, amikor bent is kell aludnia. Szerencsére pár nap volt csak sírdogálás, akkor se sok.Mostanra már boldogan jön-megy, játszik, alszik, eszik - sőt, az óvónénik szerint ő az egyetlen, aki nem válogat. Hmm, ezt itthon is bemutathatná...

 Erzsó bekerült az énekkarba, ami nagy dolog, elvileg csak 3.-tól mehetnek a gyerekek, idén csak 3 másodikos kapott külön engedélyt, akik biztosan jól tanulnak, és úgyis becsatlakoznának. Íme a fellépőruha, itt éppen az európai falumegújítási díj átadóünnepségén fognak énekelni.

 Rövidre szabva ennyi az év eleje. Remélem, mostmár kicsit több időm lesz, és szép sorban lejegyezgethetem, ami kimaradt. :)