Ezekben a napokban döntenek a bírálók Andris újabb bécsi pályázatáról. Nagyon izgulunk már, sokszor kalandoznak a gondolataink abba az irányba. Én a fejemben német nelven tárgyalok a gyerekek jövendőbeli tanítóival, elképzelem, ahogy visszamegyünk a régi oviba, ezútal Jancsival, bevásárláskor a szemem előtt a grinzingi és a glanzingi boltok jól ismert polcai jelennek meg.
Miközben itt is jól ismerünk már mindent, ezer szál köt ide, az elmúlt több, mint 8 év... Még jól emlékszem, hogy hiányzott minden, amikor kint voltunk. Hogy vágytam vissza!
Ha kijutunk, sok minden könnyebb lesz, de nagyon sok új helyzet lesz, lakást is kell találnunk, aztán megszoknunk, megszeretnünk. Iskola, óvoda, nyelvtanulás. Hamarosan nekem is munka. Itthon még nagyon messze van, hogy dolgozni akarjak, innen, Tihanyból a szakvizsga elérhetetlenül távolinak tűnik. Bécsben elkezdhetem félállásban, vagy ügyelhetek az általános diplomámmal pár éjszaka. De még olyan ijesztő "egyedül" - Andrissal, bébiszitterrel - hagynom Oszit!
De mindent összevetve, nagyon jó lenne menni. Andrisnak a magabiztosságot, és elismerést adó munkahely, a sok sport és hozzá a közösség, a plusszórák kötelező kiegyenlítse egy-egy szabadnappal, na meg az anyagi létbiztonság nagyon sokat számít. Nekem a balett, a csellózás a miséken, a gyerekek lelkére sokkal jobban ügyelő közoktatás ad nagyon sokat. Persze itthon is hosszan sorolhatnám, mi az, ami feltölt minket.
Most csak úgy kavarognak az érzelmek bennünk is, a gyerekekben is. Rengeteget imádkoztunk - próbáltuk úgy, hogy "legyen meg a Te akaratod" - hát elég nehéz volt... Mi elég jól tudtuk, mit szeretnénk. Most leginkább elfogadást, bölcsességet, nyitni tudást. És igen, Bécset, de ha nem lesz meg, akkor is boldogok leszünk, ez nem is kérdés! És megpróbáljuk kitalálni, hogy mit tehetünk még, hogy könnyebb legyen itt, a gyönyörű, otthonos, magányos, picike, barátságos, és mégis idegen Tihanyban...
:-\ :-[ :-( Nagyon szurk!!!
VálaszTörlés:-\ :-[ :-( Nagyon szurk!!!
VálaszTörlés