Tegnap este csörgött a telefon, Angi volt, kedves unokatestvérünk, eredendően Andrisé, de már én is örülhetek neki ugyanúgy. :) Szóval nagyon örültünk, és boldogan mentünk segíteni neki, ugyanid épp kikötött Tihany partjainál egy hajónyi francia és kanadai fiatallal. Közülük az egyik lány lett beteg, senki nem kapta el tőle, de nem tudott kilábalni. Kezdtek tanácstalanok lenni, hogy mi lehet a baj, főleg lelki megnyugvást kerestek, amikor megkérdezták, meg tudnám-e vizsgálni. Persze én meg szeretek orvoskodni, és egy tapasztalatlan orvos is jobb, mint a semmi, pláne éjjel a Balatonon.
A vizsgálat félig sikerült csak, a vérnyomásmérőm pont feladta, és felpumpálás nélkül is 280 Hgmm-t mutatott. Azért tanácsokkal és némi tüneti kezeléssel el tudtam látni a másnapi patika-nyitásig.
Ma délután ultrahangra mentünk, meglesni a növekedőt, teszi a dolgát szépen, már 100 gr körül van, és gyönyörűen rúgkapál. Kézujjait, lábujjait megszámoltuk, betegségre utaló jelet nem találtunk, és nagyon jó volt a hangulat - megérte a veszprémi idegeskedős sorbanállós vizsgálat helyett a magánutat választani. A választás nem a mi kezünkben volt ugyan, hanem annak a következménye, hogy még mindig nem érkezett visszajelzés a GYES-kérelmem elfogadásáról, de erre a vizsgálatra fontos volt elmenni. Azóta a kérelmet is elfogadták végre, elvileg innentől él a társadalombiztosításom. Alig kellett hozzá 7 hónap...
Nagyon jó volt, hogy Andris is el tudott jönni, ő fogta végig Jancsit, látott mindent, amit a babából látni lehetett. Utána pedig együtt ebédeltünk, én bevásároltam, és tekertem haza Jancsival az utánfutóban.
Estére pedig megbetegedtem, és bár eddig senki nem kapta el a leánytól a kórt, sajnos ez pont olyasminek tűnik. Remélem, nekem nem tart majd 5-6 napig, mint neki, hanem holnapra már kutya bajom sem lesz. Ennyit igazán megérdemelnék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése